SZIMA
SZIMA    ARCKÉPCSARNOK    PROGRAMOK    MŰKÖDÉS    MAB

A SZIMA története
Miskolci Területi Csoport
Fotók az akadémiáról
A SZIMA megalapítása

Kónya Sándor
A SZIMA megalapítása
(1991-1992)

Az 1980-as évek végén megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia átalakulása. 1989-ben a közgyűlés rehabilitálta az 1949-ben tanácskozó taggá minősített vagy kizárt akadémikusokat, és az egykori Széptudományi Alosztály tagjainak tagságát is visszaállította. 1990 februárjában rendkívüli közgyűlésen új alapszabályokat fogadott el. Nyilatkozatban üdvözölte az országban kibontakozó történelmi fordulatot, és kinyilvánította, hogy az MTA-t autonóm köztestületnek tekinti.
A reform kibontakoztatása és végigvitele, az Akadémiáról szóló törvény előkészítése az 1990 májusában választott új akadémiai elnökségre várt. Az új elnök, Kosáry Domokos vezetésével lendületet kapott és felgyorsult a reform.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) gondolatának a megszületése

Kosáry Domokos az irodalom és a művészetek akadémiai rehabilitációját is a reform fontos részének tekintette. Röviddel megválasztása után - 1990 júniusában - Hubay Miklóssal arról beszélgettek, hogy vissza kellene állítani valamilyen formában az írók tagságát az Akadémián. A szándék tehát már ekkor megvolt, de meg kellett találni azt a szervezeti formát, amely elősegítheti a tudomány és a művészetek képviselőinek összekapcsolódását anélkül, hogy szervezetileg a régi Széptudományi Alosztályt állítanák vissza. A történelmi tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy amennyire fontos a tudomány és a művészet együttműködése, annyira nem kívánatos - különböző funkciójuk miatt - egy szervezetben való össze fogásuk; a szoros együttélés zavarokhoz vezethet.
Már az 1970-es évektől kezdve többször kezdeményezték, hogy a Tudományos Akadémia ismét válasszon írókat is tagjai közé. E kezdeményezés főként abban a konkrét formában nyilvánult meg, hogy Illyés Gyulát, aki 1949-ig tagja volt a Széptudományi Alosztálynak,
vegye vissza az Akadémia. Az Akadémia akkori vezetése ezeknek a próbálkozásoknak ellenállt, a Széptudományi Alosztály visszaállításával nem értett egyet, az egyedi kivételezést pedig nem vállalta. Még 1989-ben is, amikor a Széptudományi Alosztály volt tagjainak tagságát visszaállították, egyúttal leszögezték, hogy a rehabilitáció nem jelenti a Széptudományi Alosztály megszüntetését kimondó határozat megváltoztatását.
Töprengések, megbeszélések során formálódott ki az a sajátos szervezeti megoldás, amelynek gyakorlati megvalósítása 1991-ben kezdődött el. Az elnök erről a kérdésről 1991 tavaszán Csoóri Sándorral, majd júniusban Cseres Tiborral és Vas Istvánnal folytatott megbeszéléseket. E konzultációk alapján júniusban a következő levelet írta néhány személyes író ismerősének: „Sokat gondolkoztam azon, hogy miként lehetne Széchenyi hagyományaihoz visszatérve, újra helyet adni az irodalomnak, művészetnek az Akadémián, de anélkül, hogy a tudomány és művészet eltérő funkciói keverednének, egymást zavarnák. Végül arra jutottam, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nagy keretén belül, de önálló társult egységként lehetne létrehozni egy olyan »Széchenyi Művészeti Akadémiát«, amely autonóm módon, saját elvei szerint működik, maga választja vezetőségét és - adott szerény létszámon belül - tagjait. Maga alakítja meg továbbá »szakmai« bizottságait, amelyekbe
már be lehetne vonni valamivel szélesebb körben, fiatalabb és más külső erőket is. Ez a megoldás talán lehetővé tenné, hogy a tudományok és a művészetek – nemcsak az irodalom - a maguk módján, de végső fokon mégis együttes erővel segítsék elő a közös célt: művelődésünk nemzetközileg is elismert, magas szintjének biztosítását.
Legjobb kezdő lépésnek az látszott, ha néhány személyes ismerősömet felkérem arra, hogy kiindulásul, az elképzelt „Új szervezet” utóbb kiegészítendő magvaként beszélje meg egymás között ezt az elképzelést és – ha helyesnek találja - próbálja megfogalmazni és velem megtárgyalni a további teendőket. Talán jó volna majd az eredményt egy nyilatkozatban közzétenni.
Szeretnélek megkérni arra, hogy vegyél részt ebben az együttesben, amelynek első ízben - ha arra mód van - jó lenne még most július végén összeülni. Helyszínül felajánlom saját szobámat az Akadémia központi épületében, vagy - ha így jobb - dörgicsei házamat.
A szervezés feladatait most még, eleinte, az MTA Elnöki Titkársága (Budapest, V. ker. Roosevelt tér 9., telefon: 132-7176) végzi, de a szükségnek megfelelően mielőbb szándékom e célra egy külön kis titkárságot szervezni.
Őszintén remélem, hogy e nem kis jelentőségű kezdeményezést kész leszel támogatni.
Várom szíves válaszod.”
A megkérdezettek igent mondtak. Részletek a válaszokból: „Szíves örömest vennék részt a művészetek és az irodalom akadémiai tagságának visszaállítását célzó tanácskozáson; akár Pesten, akár Dörgicsén” (Domokos Mátyás). „Nagy örömömre szolgált leveled. Már jó esztendeje egy fogadáson láthattam, hogy míly mindenre kiterjedő figyelemmel készülsz reparálni azt a törést, amely eltávolította egymástól az Akadémiát és az élő magyar irodalmat - mindkettő kárára. Széchenyi neve szerencs és emblémának látszik, és bizonyára hasonló leleménnyel rajzolódnak már ki Előtted a Művészeti Akadémia körvonalai és egyéb részletei.
Megtisztelő meghívásodat köszönöm, s további teendők megbeszélésén szívesen részt veszek. Akár Budapesten, akár dörgicsei házadban, amelyről annyi szépet hallottam.” (Hubay Miklós) „A Széchenyi Művészeti Akadémia létrehozásának gondolatát körvonalazó leveled nagy örömmel töltött el. Megvalósulása véleményem szerint is emelné az egyes művészeti tevékenységek megbecsülését, s ugyanakkor egy újszerű szellemi frisseséget hozhatna a tudományos életbe.
Köszönöm és megtisztelőnek érzem, hogy ezen új szervezet kialakításával kapcsolatban rám is gondoltál. Természetesen szerény javaslataimmal megpróbálok segíteni”. (Mándy Iván)
„Köszönöm felkérését a »Széchenyi Művészeti Akadémia« induló gárdájába. S mivel éppen Maga kezdeményezi, természetesen örömmel részt vennék a munkában.
Sajnos azonban az a helyzet, hogy elég régóta (másfél éve) és eléggé súlyos beteg vagyok, nem tudok semmiféle aktivitást kifejteni.
Így tehát nem tehetek mást: elvben és szellemileg áldásomat adom a leendő Társaságra - amire ugyan semmi szükségük, de én szívből kívánom, hogy sikerüljön létrehozni, a Maga közismerten színvonalas és pártatlan szellemében”. (Nemes Nagy Ágnes)
„Köszönöm f. hó 5-i leveledet, nagyon örültem neki és a Széchenyi Művészeti Akadémia benne felvázolt tervének. Vasárnap Hubay Miklós barátommal beszéltünk róla, hogy ha megvalósul, a magyar írótársadalom régi sérelmét orvosolná, és talán helyrehozhatná a magyar irodalom megtépázott tekintélyét.
Örömmel vennék részt az új szervezet kezdeti magjának alakuló megbeszélésén, bárhol”. (Vas István)
1991. augusztus 8-án jött létre a találkozó Tihanyban az MTA Limnológiai Intézetében, majd a megbeszélés Dörgicsén, az elnök vidéki házában folytatódott. A megbeszélésen részt vettek Kosáry Domokos, Ujfalussy József, az MTA alelnöke, Cseres Tibor, Domokos Mátyás, Hubay Miklós, Konrád György, Mándy Iván, Szabó Magda, Vas István. A megbeszélést követően Kosáry Domokos levéllel fordult író barátaihoz, kibővítve a dörgicsei találkozón résztvevők körét Csoóri Sándorral és Mészöly Miklóssal.
E levélben kérte, hogy indítványát beszéljék meg egymással. Álláspontjukat közöljék, hogy javaslatát annak ismeretében terjeszthesse az ilyen kérdésekben döntésre hivatott közgyűlés elé.
Az Akadémia elnöke 1991 szeptemberében a következő választ kapta: „A kortárs magyar irodalom és művészetek jó működésének, valamint nagyobb társadalmi megbecsültségének előmozdítása érdekében alulírottak örömmel pártoljuk azt a javaslatot, hogy a Magyar Tudományos Akadémia alapítójának eredeti elképzeléseihez és talajdon hagyományaihoz visszatérve, amikoris - 1825 őszétől 1949 őszéig - írókat is tagjai közé fogadott, saját keretein belül hívja életre a Széchenyi István Művészeti Akadémiát, amely teljes önállósággal tevékenykedik programja megvalósításán. Programját, ügyrendjét, működési szabályzatát -
tagjainak egyetértésével - maga dolgozza ki. Elsőrendű feladatának tekinti, hogy az irodalmi és művészeti élet alapkérdéseit és meghatározó szellemi folyamatait állandó figyelemmel kísérje, s ezekkel kapcsolatos álláspontját, javaslatait a szellemi élet nyilvánossága elé bocsássa. A nemzeti kultúra aranyalapját képező művészeti hagyomány gondozását és közkinccsé tételét szorgalmazza, mind a közművelődés, mind pedig az oktatás terén. Az irodalmi élet intézményrendszerének a szellemi alkotómunka létét, sorsát befolyásoló helyzetéről is szükég szerint véleményt formál. A hasonló rendeltetésű külföldi akadémiákkal eleven, sokoldalú kapcsolatok kialakítására törekszik. Pályamunkák és pályadíjak rendszerével, korunk irodalmi-művészeti életének általános kérdéseit és jelenségeit elemző felolvasó ülések és viták rendezésével ösztönző szerepet kíván játszani művészeti életünkben.
A Művészeti Akadémia titkos szavazásőn alapuló meghívással dönt arról, hogy kiket kíván tagjai sorába iktatni.
Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Domokos Mátyás, Hubay Miklós, Konrád György, Mándy Iván, Mészöly Miklós. Szabó Magda, Vas István.”

Az MTA elnöksége támogatja a kezdeményezést

Kosáry Domokos 1991. szeptember 16-án tájékoztatta a Magyar Tudományos Akadémia elnökségét azokról az elképzelésekről, amelyek szerint az írókkal folytatott megbeszélések alapján az Akadémián belül külön önálló egységként működő Művészeti Akadémia létrehozásának terve merült fel. A tájékoztatót az elnökség tudomásul vette.
A kezdeményezés részletes elnökségi vitájára november 12-én került sor, amikoris az elnök írásban ismertette a Művészeti Akadémia létrehozásának szándékát.
Az elnökség megtárgyalva e kezdeményezést, egyetértett annak koncepciójával, az elnevezést illetően a Művészeti Akadémia név mellett foglalt állást, és felhatalmazta az elnököt arra, hogy az elgondolást megvitatásra a rendkívüli közgyűlés elé terjessze.
Az elnökségi vitában felszólalók több olyan problémára is felhívták a figyelmet, amelyeket a részletek kidolgozása során még tisztázni kell. Az elnökségi állásfoglalás a következőket sorolta fel: a Művészeti Akadémia a szépirodalmon kívül milyen más területeket fogjon át, hány tagja legyen és miként, milyen feltételek között, hogyan működjék.
Egyetértett az elnökség azzal a megoldással, hogy a Tudományos Akadémia a létrehozandó Művészeti Akadémiáva1 2-2 tagból álló delegációk útján érintkezik, és azzal is, hogy a közgyűlés kérje fel a kezdeményezésben részt vett írókat, tehát Cseres Tibort, Csoóri Sándort,
Domokos Mátyást, Hubay Miklóst, Konrád Györgyöt, Mándy Ivánt, Mészöly Miklóst, Szabó Magdát és Vas Istvánt, hogy a Művészeti Akadémia alakuló szervező bizottságaként kezdjék meg működésüket. Javasolta az elnökség, hogy a közgyűlés a Magyar Tudományos Akadémia részéről Ujfalussy József alelnököt, és Ritoók Zsigmond levelező tagot delegálja abba az ad hoc bizottságba, amelynek feladata lesz javaslat kidolgozása a Művészeti Akadémia alapszabályára, működési szabályzatára és programjára vonatkozólag. Ezeket a dokumentumokat az ad hoc bizottság terjessze az elnökség és annak állásfoglalása után 1992. évi rendes közgyűlés elé.
Az Akadémia elnöke 1991. november 25-26-án az Egyesült Államokban tárgyalt amerikai partnereivel a magyar-amerikai tudományos kapcsolatok fejlesztéséről. Tárgyalásait követően a Művészeti Akadémia felállítására vonatkozó tervekről is tájékoztatta a Washingtonban dolgozó magyar tudósítókat. A Népszabadság a tájékoztatóról‚ „Írói tagozat az Akadémián” címmel számolt be 1991. november 28-i számában. Ez a cím feltehetően a szerkesztőtől származott, mert a tudósítás szövegében ez olvasható: „Az MTA-hoz, illetve osztályaihoz hasonló önállósággal működő írói-művészeti akadémia maga választja meg tagjait, mint a neve is jelzi, az irodalom mellett más művészetek művelőinek köréből is.” A Magyar Nemzet ugyanaz nap megjelent tudósítása sem volt sokkal pontosabb és szerencsésebb: „S megtudták még a tájékoztatón a magyar tudósítók, hogy az MTA felkért több neves írót (Csoórit, Mészöly Miklóst, Vas Istvánt, Szabó Magdát, Cserest, Hubayt, Konrádot és az időközben elhunyt Nemes Nagy Ágnest) újítsák fel a hagyományt és hozzák létre az írói akadémiát, amelyet a többi művészeti akadémia létrehozása követne.”

Az MTA rendkívüli közgyűlésének állásfoglalása

1991. december 2-án és 3-án tartotta a Tudományos Akadémia rendkívüli közgyűlését, amelynek napirendjén 6. pontként szerepelt a Művészeti Akadémia létrehozásának szándékáról készített elnöki előterjesztés.
Az elnök szóbeli előterjesztésében többek között ezeket mondta: „Az előzetes újságcikkek egy kicsit félrevezető módon helyenként úgy emlékeztek meg erről a javaslatról, mint amely írói tagozat felállítását javasolja. Nem csak írói és nem »tagozat«. Nem csak írói, mert bár az irodalmárok játszottak szerepet annak idején, Széchenyi korában az Akadémián, és a kezdeményezést is elsősorban az írókkal végeztük, de az elképzelés az, hogy művészeti akadémia legyen, tehát amikor ennek az alapja létrejön, akkor ez kiegészüljön a művészet más ágaival. Továbbá nem tagozatról van szó. A probléma éppen az volt, hogy a műfajokt nem szabad keverni. A tudományt nem lehet a művészet mércéjével mérni és viszont. Ha tehát mi valamilyen módon társintézményként egy művészeti akadémia felállítására gondolunk - és ez az össznemzeti érdek szempontjából igen fontosnak tűnik - akkor ezt úgy kell megoldani, hogy se a művészek ne határozhassanak a tudomány dolgairól, se a tudósok a művészek dolgairól... Arról van szó, hogy a Széchenyi-akadámia hagyományaihoz visszatérve lehetővé tesszük olyan magas szintű fórum megalakulását az írók és a művészek számára, amely fórum velünk szövetségben a legmagasabb szinten tudja képviselni nemzeti műveltségünk érdekeit. Teljes önállóság, külön zárt egység és mégis együttműködés. Azt hiszem ez az egyetlen olyan forma, amely gyakorlatilag megvalósítható anélkül, hogy a korábban tapasztalt nehézségek újra föltámadnának.”
A Magyar Tudomány 1992. évi 2. számában a következőképen ismertette e napirendi pont vitáját: „A rendkívüli közgyűlésen több felszólalás hangzott el a Művészeti Akadémiához kapcsolódva, annak létesítését helyeselve. Az akadémikusok kiemelték és örömmel üdvözölték a kezdeményezés aktualitását, de hangsúlyozták: az Akadémia valóban csupán a bába szerepére hivatott arra, hogy teret, segítséget adjon a szerveződéshez, de a későbbiekben a Művészeti Akadémiának saját lábára kell állnia. Felhívták a figyelmet arra a tapasztalatra, hogy az írók közül egyesek részéről már elég sok támadás érte az Akadémiát és fontosnak tartották komolyan venni a »művészeti« szó jelentését, vagyis már az előkészítés fázisába bevonandók az irodalmon kívüli művészeti ágak képviselői is”.
A közgyűlés nagy többséggel - öt ellenszavazattal és öt tartózkodással - elfogadta az előterjesztett javaslatot.
A rendkívüli közgyűlést a második napon felkereste az írók küldöttsége. Cseres Tibor felolvasta a művészeti élet egyik csoportjának az ajánlását, amelyet a következő szavakkal vezetett be: „A napokban a hírközlő szervekben publikált hír hatása alatt felkeresett engem az építő művészek és a zeneszerzők egy csoportja, hogy örömét fejezze ki a megalakulás ténye felett, és hogy ajánlással szolgáljon segítségként a megalakuló Művészeti Akadémia kibővítése irányában.” És felolvasta az „Ajánlás” következő szövegét: „A Magyar Tudományos Akadémia elnökének megtisztelő kezdeményezésére a művészeti élet alulírott képviselői a következő ajánlást teszik egy Magyar Művészeti Akadémia ügyében:
Egyetértünk azzal az elképzeléssel, hogy a most születő akadémiai törvény keretei között helyre kell állítani az eredeti Széchenyi akadémiai gondolatot. Az elmúlt 40 év gyakorlatán túl kell lépnünk és vissza kell térnünk az európai akadémiai eszméhez. Ennek a két eredőnek a jegyében javasoljuk, hogy a most születő akadémiai törvény egyszerre szabályozza a tudományos és a művészeti területet, teremtse meg ezáltal azt az autonómiát, amit ettől a két területtől az elmúlt szerencsétlen történelmi időszak megvont.
Javasoljuk, hogy a törvény a Magyar Akadémiáról szóljon és ezen belül két önálló szerveződősről: a Magyar Tudományos Akadámiáról és a Magyar Művészeti Akadémiáról.
A Magyar Művészeti Akadémia szervezésére az alulírottak 4 tagú szervező bizottságot választottak. A Bizottság tagjai: Balassa Sándor, Cseres Tibor, Makovecz Imre, Somogyi József. Ez a bizottság alkotó együttműködésre törekszik a jövendő társakadémiával, valamint az parlamenti és kormányzati szervekkel. Budapest, 1991. december 2. - Az ajánláson aláíróként a következők vannak feltüntetve: Durkó Zsolt zeneszerző, József építőművész, Gerzson Pál festőművész, Gyarmathy Tihamér festőművész, Balassa Sándor zeneszerző, Bartha László festőművész, Bozay Attila zeneszerző, Cseres Tibor író, Makovecz Imre építőművész, Schrammel Imre keramikus, Somogyi József szobrász, Szalay Lajos rajzművész és Szokolay Sándor zeneszerző.” Ezt az ajánlást hivatalosan, írásban - nem kapta meg az Akadémia. Az aláírók köre később módosult. A Magyar Művészeti Akadémia január-februári Tájékoztatójában az Ajánlás aláírói között már Gyurkovics Tibor író, Bertha Bulcsu író és Szakonyi Károly író neve is szerepelt.
A javaslatot előterjesztő elnök így válaszolt Cseres Tibor felszólalására és az általa ismertetett „Ajánlásban” foglaltakra: „Köszönöm Cseres Tibor szavait, amelyet egyértelműen úgy fogunk fel, hogy az aláírók kezdeményező készséggel vállalják azt a feladatot, amelyre felkérte őket a közgyűlés.
A felolvasott ajánlás egyrészt nagy örömet okoz, mert tegnap a vita során éppen az került előtérbe, hogy irók szerepelnek az aláírók között, holott ez egy művészeti akadémia lenne, melynek sokkal szélesebb profilja kell, hogy legyen, bármilyen fontos is a Széchenyi hagyományokban főszerepet játszó szépirodalom. Ez tehát örvendetes tény.”
Ami az akadémiai törvényre vonatkozó javaslatot illeti, az elnök ismertette, hogy a törvénytervezetet a kormány már elfogadta. Azon változtatni nem szükséges, „mert a közgyűlés után, amikor - reméljük - már a törvény elfogadására is sor kerül, egyetlenegy paragrafus módosítás kell csak ahhoz, hogy a törvényben szerepeljen. Ehhez nem kell az általános törvény átdolgozása, ami végeláthatatlan késedeknekhez vezetne, ürügyet adna azoknak, akik késleltetik, hogy módjuk legyen még tovább húzni a dolgot. Ha meglesz a törvény, utólag fogunk kérni egy paragrafus betoldást, ami a Művészeti Akadémiáról intézkedik.”
Ezután került sor a határozathozatalra. A közgyűlés állásfoglalását így összegezte: „A rendkívüli közgyűlés megvitatta Kosáry Domokos akadémikusnak, az MTA elnökének Művészeti Akadémia létrehozására irányuló előterjesztését. A közgyűlés a szándékot az egész magyar szellemi élet fejlődése, s az értelmiségen belüli kölcsönös megértés kialakítása szempontjából nagy jelentőségűnek tartotta s ezért üdvözölte. A közgyűlés örömmel nyugtázta a kezdeményezésben résztvevő íróknak az előterjesztésben idézett pozitív válaszát.
A Művészeti Akadémia létrehozásával összefüggésben a közgyűlés a vita alapján a következő állásfoglalást alakította ki:
1. egyetért azzal a kezdeményezéssel, hogy az MTA mellett önálló, társult Művészeti Akadémia jöjjön létre, s létrehozásában a Magyar Tudományos Akadémia nyújtson segédkezet;
2. egyetért azzal a megoldással, hogy ez az önálló egység tagjai és működése dolgában a Magyar Tudományos Akadémia szervezetétől elkülönítve működjék, a Magyar Tudományos Akadémia és az Új Művészeti Akadémia egymással 2-2 tagból álló delegációk útján érintkezzék;
3. felkéri a kezdeményezésben részt vett írókat, Cseres Tibort, Csoóri Sándort, Domokos Mátyást, Hubay Miklóst, Konrád Györgyöt, Mándy Ivánt, Mészöly Miklóst, Szabó Magdát és Vas Istvánt, hogy a Művészeti Akadémia alakuló szervező bizottságaként kezdjenek működéshez. Felkéri továbbá Őket, hogy küldjenek ki 2 delegátust abba az ad hoc bizottságba, amelynek feladata lesz, hogy a Művészeti Akadémia létrejöttét és a Magyar Tudományos Akadémiával való kapcsolatát elősegítse;
4. a Magyar Tudományos Akadémia a maga részéről Ujfalussy József alelnököt, és Ritoók Zsigmond levelező tagot delegálja ebbe az ad hoc bizottságba;
5. felkéri az ad hoc bizottságot, hogy terjessze javaslatát az Elnökség, majd annak állásfoglalása után az 1992. évi rendes közgyűlés elé.

A közgyűlés örömmel vette tudomásul, hogy a kezdeményezésben részt vett írók a közgyűlés határozatával egyetértettek. A közgyűlés érdeklődéssel hallgatta 12 építő-, képző- és zeneművész Cseres Tibor által ismertetett felhívását. Megelégedéssel vette tudomásul készségüket a Művészeti Akadémia előkészítésében történő részvételre. A Magyar Művészeti Akadémia előkészítéséhez a közgyűlés sok sikert kíván.” (Akadémiai Értesítő 1992.
március 10.)
A napilapok ismertették a közgyűlés lefolyását. A Magyar Nemzet december 5-i számában többek között így írt: „Szó sincs azonban arról, hogy „írói tagozat” alakul az Akadémián. A Művészeti Akadémia szervező bizottsága írókból áll ugyan, de az Új Akadémián helyet kapnak a művészeti élet több ágának képviselői is. Zeneművészek, festőművészek, építőművészek - p1. Makovecz Imre és Szokolay Sándor - már születésének pillanatában felajánlották segítségüket és köszöntötték az »európai akadémiai eszméhez való visszatérést«. Nem tagozat létesül, hanem programját, ügyrendjét, működési szabályzatát önállóan kidolgozó, autonóm intézmény.” - A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia szerepét, működési programját pedig a Magyar Televízió (azóta megszűnt) „Napzárta” című műsora ismertette az alapító tagokkal Győrffy Miklós által készített kerekasztal-beszélgetés révén.

Mi történt a rendkívüli közgyűlés után?

A közgyűlés által megválasztott Szervező Bizottság megkezdte munkáját, első ülését 1992. január 7-én tartotta. Az ülésen megjelent Kosáry Domokos, a közgyűlés által delegált Ujfalussy József és Ritoók Zsigmond. A bizottság tagjai közül jelen volt: Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Domokos Mátyás, Hubay Miklós, Konrád György és Szabó Magda. A bizottság titkáraként megkezdte munkáját Kovács Anikó. Vita után a Szervező Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az MTA májusi közgyűlésére előterjesztést készít, amelyben megfogalmazza a felállítandó akadémia célját, teendőit, szervezetét és javaslatot tesz az új tagok meghívására. Megállapodtak abban, hogy az új tagok között nagyobb arányban pviseltessék magukat az írók, költők, de a jövőben más művészeti ágak képviselőit is bevonják a munkába. Megindult tehát a közgyűlési határozatok teljesítése.

Magyar Művészeti Akadémia (MMA) megalakulása

Az MTA rendkívüli közgyűlésének 1991. december 3-i napján Cseres Tibor által felolvasott „Ajánlás” aláírói kiegészítvén magukat három íróval (Gyurkovics Tiborral, Bertha Bulcsúval, Szakonyi Károllyal) anélkül, hogy a Tudományos Akadémiával vagy a Szervező Bizottsággal felvették volna a kapcsolatot, megkezdték „saját művészeti akadémiájuk szervezését, kormányzati támogatással. 1992. január 31-én írók és művészek, valamint a művelődési kormányzat két helyettes államtitkára a Selyemgombolyító épületében tartott értekezleten megalakult a Magyar Művészeti Akadémia, melynek elnökéül Makovecz Imrét választotta. A Magyar Nemzet 1992. február 1-én a következőképpen számolt be a megalakulásról:
„Mint arról lapunkban hírt adtunk, 1991. december 2-án Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke indítványozta, alakuljon Művészeti Akadémia Magyarországon is, amely nem az Akadémia része, de szoros kapcsolatot tart fenn az MTA-val. A rendkívüli közgyűlésen, ahol ez az indítvány elhangzott, a kezdeményezésben részt vett írókból szervező bizottság alakult, melynek az volt a feladata, hogy a Művészeti Akadémia letrejöttét és annak a Magyar Tudományos Akadémiával való kapcsolatát elősegítse.
Tegnap a Balassa Sándor zeneszerző, Makovecz Imre építész és Somogyi József szobrász nevével jegyzett előkészítő bizottság baráti beszélgetésre hívta meg a ma gyar művészeti élet számos jeles személyiségét, hogy beszélgessenek a Művészeti Akadémia sorsáról.
Mivel az elmúlt 45 év »művelődéspolitikája« nem csupán egyes művészek rangjának meghatározásába szólt bele, illetve döntött mellőzésekről, hanem igyekezett a különböző művészeti ágakat is (előnyökkel, hátrányokkal) egymás ellen kijátszani - s ezzel a magyar szellemi élet összhangját veszélyeztető megosztottságot idézett elő -‚ a magyar szellemi és művészeti élet számos képviselője úgy látja, létre kell hozni a Magyar Művészeti Akadémiát. Az egybegyűltek megtárgyalták a társadalmi szervezetként működő Magyar Művészeti Akadémia Célját és feladatait. A Magyar Művészeti Akadémia fórumot biztosít a legkiválóbb alkotóművészeknek - íróknak, zeneszerzőknek, képző- és iparművészeknek, építészeknek, valamint más művészeti ágaknak is -‚ függetlenül attól, hogy mely országban élnek. Fórumot az eszmék, gondolatok, vélemények, gondok megvitatására. Fórumot a magyar szellemi élet legjelentősebb értékeinek védelmére, értékrendjének helyreállítására, társadalmi és nemzetközi tekintélyének emelésére. Fórumot, amelynek erkölcsi súlya hozzájárulhat ahhoz a szerephez, amit a művészeteknek a nemzeti tudat formálásában be kell tölteniük.
Különösen fontosnak tartják ezt a demokratikus átalakulás időszakában, amikor a politikai és jogi lehetőségek szélesre tárták az önmegvalósítás lehetőségeit, a közvéleményre azonban elsősorban a tömegtájékoztatás gyakorol befolyást. Az alkotószellem képviselője kíván lenni, függetlenül irányzatoktól, politikai nézetektől, egyéni vagy csoportos törekvésektől - a magyarság és emberi egyetemesség eszmei hagyományának megfelelően.
Azokat fogadja tagjai közé, akik a maguk irodalmi vagy művészi életművében általánosan elismert értékeket hoztak létre. Az alakulás évében kívánja meghatározni azokat az alapelveket, szervezeti kereteket, amelyek eredményes működését biztosíthatják. Alapítói döntenek tagjaik számáról, és céljuknak tekintik, hogy később a magyar szellemi élet további kiemelkedő személyiségeit is meghívják maguk közé.
Ezután az egybegyűltek a továbblépés mikéntjét tanácskozták meg. Elnöknek egybehangzóan Makovecz Imrét választották meg. Az elnökség tagjai: Gyurkovics Tibor, Páskándi Géza, Somogyi József, Schrammel Imre, Bak Imre, Balassa Sándor, Soproni József, és Bodonyi Csaba. A Magyar Művészeti Akadémia felügyelő bizottsága: Gerzson Pál, Petrovics Emil és Bertha Bulcsu. A társadalmi szervezetet február 3-án, hétfőn bírósági bejegyzéssel teszik hivatalossá.
A Magyar Művészeti Akadémia megalakulásának alkalmából a következő művészek kérték belépésüket e társadalmi szervezetbe: Bak Imre, Balassa Sándor, Bartha László, Bencsik István, Bertha Bulcsu, Bodonyi Csaba, Bozay Attila, Csaba László, Deim Pál, Eigel István, Finta József, Gerzson Pál, Görgey Gábor, Gyarmathy Tihamér, Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Kerényi József, Keserü Ilona, Kokas Ignác, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Páskándi Géza, Petrovics Emil, Somogyi József, Soproni József, Schéner Mihály, Schrammel Imre, Sváby Lajos, Szalay Lajos, Szakonyi Károly, Szokolay Sándor, Szőllősy András, Tornai József, Vigh Tamás”.
Egy később közölt tagnévsorban már nem szerepeltek: Görgey Gábor, Keserü Ilona, Soproni József, Sváby Lajos, Szőllősy András. A résztvevők közül pedig többen abban a tudatban mentek el a megbeszélésre, hogy az a Tudományos Akadémia kezdeményezésének a folytatása.


Sajtó visszhang

A tudósítás akarva akaratlan összemosta a Tudományos Akadémia kezdeményezését a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) január 31-én történt megalakulásával. Az a többségében képzőművészekből álló csoport, amely december elején csatlakozott Ajánlásában az MTA elnökének a kezdeményezéséhez (amit az MTA közgyűlése örömmel üdvözölt), néhány héttel később anélkül, hogy az MTA-t tájékoztatták volna, megalakította a Magyar Művészeti Akadémiát. A tudósítás után az MTA sajtó-nyilatkozatban határolta el magát a történtektől:
„Mint emlékezetes, a Magyar Tudományos Akadémia decemberi közgyűlésén határozott egy Művészeti Akadémia létrehozásáról, aminek kinyilvánított célja, alapítója, Széchenyi István szellemében a magyar tudományos és művészeti élet összefogása volt. Éppen ezért meglepetéssel értesültünk arról, hogy 1992. január 31-én megalakult egy másik szervezet, a Magyar Művészeti Akadémia is, amely Makovecz Imrét választotta elnökéül. Ez a művészeti társulás semmiféle kapcsolatban nincs a Magyar Tudományos Akadémiával, ezért hangsúlyozni szeretnénk, hogy a Magyar Nemzet szombati számában mindenféle erre utaló megjegyzés valótlan.” - Az 1992. február 1-ei újságcikk írója még hozzáfűzte:
„Az Akadémia sajtótitkárának nyilatkozatához a tudósító csupán annyit kíván hozzáfűzni, hogy a dokumentumok szerint az elmúlt év decemberében akadémiai közgyűlésen kinyilvánított szándék, a Művészeti Akadémia megalapítása nem a magyar tudományos és művészeti élet összefogását célozta. Az újonnan megalakult Magyar tűvészeti Akadémia és a Magyar Tudományos Akadé mia lehetséges kapcsolatainak ismertetésére a tudósítás nem vállalkozott, tehát valótlant sem állíthatott”. (Magyar Nemzet, 1992. február 4.)
Ugyancsak ezen a napon a Magyar Hírlap is leközölte az akadémiai nyilatkozatot az alábbi kommentárral:
„Lapunk olvasóit december elején mi is tájékoztattuk a Művészeti Akadémia megalakulásáról. Az akkor tartott sajtótájékoztatón megtudtuk azt is, a magyar képzőművészet és zene kiválóságai is csatlakozni kívánnak. Ennek semmi akadályát nem látták akkor sem a jelenlévő írók, sem az Akadémia képviselői. Úgy tűnik azonban, a pluralizmus az akadémia alapításra is kiterjed. Nagy kár, hogy a magyar művészeti élet még mielőtt jól beindítana egy akadémiát, mindjárt létrehoz egy másikat is. Vajon miért? Az első szervezésére felkért Csoóri Sándor, Konrád György, Szabó Magda, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Cseres Tibor, Domokos Mátyás nem elég magyar vagy nem eléggé művész?”
*
Az MMA megalakulása átmenetileg sem fékezte a Széchenyi Művészeti Akadémia szervezését. Kosáry Domokos megbeszélésre hívta február 7-én Csoóri Sándort, a kialakult helyzet áttekintése céljából és annak tisztázására, hogyan kíván részt venni a Széchenyi Művészeti Akadémia szervezésében. A megbeszélésre hivatalos volt Konrád György is, aki betegsége miatt kimentette magát. Csoóri Sándor nem ígért aktív közreműködést az előkészítő munkában.
Február elején Kosáry Domokos a „168 óra”-nak nyilatkozva elmondta, hogy a Szervező Bizottság már két ülést is tartott, de közben nem kapott semmiféle megkeresést, levelet, amelyben „akár csak kérdést intéztek volna hozzám” az „Ajánlás” aláírói. Az újságból értesült a Magyar Művészeti Akadémia megalakulásáról. A riporternek arra a kérdésére, hogy értesült-e arról, hogy Makovecz Imréék visszavonták-e a decemberi közgyűlésen felolvasott támogatásukat, az Akadémia elnöke így válaszolt: „Nem értesültem. Természetesen én nem óhajtom ezt a kezdeményezést sem bírálni, sem elutasítani, csak azt nem értem, hogy mi ez a nagy, izgatott sietség. Mert ezek kitűnő emberek és én jobban szerettem volna, ha együtt megy a dolog. De hát nem kötelező. Az Akadémia nem akar diktálni sem az íróknak, sem a művészeknek. Mi csupán egy lehetőséget igyekeztünk nyújtani, amelynek révén egy kiváló, viszonylag kis társaság otthont, közös fedelet nyerne ahhoz, hogy a maga és a nemzet közös érdekeit képviselni tudja”.
Az újságok 1992 februárjában az MMA megalakulása után több cikkben találgatták, miért történt az MMA megszervezése. A Pesti Hírlap február 20-án ezt írta:
„Miközben az Akadémián a szerveződés stádiumában van a Széchenyi Művészeti Akadémia, egy kis csoport, persze igazán neves művészekkel az élén, életrehívta a Magyar Művészeti Akadémiát. Semmi félreértés, az új szervezet egyetlen szócskát, a nevet változtatta meg. Szé chenyi helyébe a magyar került, s máris itt az új akadémia. Vajon mi vezérelte az ellen-akadémia életrehívóit? Mert nem hiszem, hogy ok lenne a szépítgetésre, itt bizony írjuk le csak nyugodtan még egyszer, ellen-akadémiáról van szó. Nem bíztak a Tudományos Akadémiában? Netán Széchenyi vesztette hitelét szemükben? Másfajta eszmeiséget képviselnek, mint a még kiforratlan, tehát bizonyára alakítható, leendő akadémiai tagozat? Vagy egyszerűen csak az utóbbi időben nem egyszer megélt pozíció-vágyról van szó?”
A Magyar Hírlap február 26-i száma arról írt, hogy a félreértéseket az oszlathatja el, ha megtudjuk, miért alakult meg januárban egy társadalmi szervezet, amikor májusban minden bizonnyal megalakul a magyar művészet színe-javát akadémiai szinten reprezentáló testület. Miért húznak fel egy sátrat hamarjában, amikor már tető alatt a parnasszusi templom? Ha pedig ez is kell - mert kinek van joga megkérdőjelezni e szép célokat megfogalmazó egyesület értelmét - legföljebb az kérdőjelezhető meg: miért éppen ezt a nevet vették fel. Bizony ez is okot adhatott a félreértésre. Amit igazolni látszik az is, hogy harmincegynehány belépni szándékozó közül hárman visszaléptek, s többen jelezték, az alakuló ülésre a meghívást elfogadták, de nem tudták pontosan, miről van szó.” - A cikkíró hivatkozik Kosáry Domokos nyilatkozatára, amelyben az MTA elnöke hangsúlyozta, hogy kezdettől fogva az volt a szándéka, ne csak írók vegyenek részt az Akadémia munkájában. Végső soron a cikkíró nem adott választ arra a kérdésre, miért alakult meg az MMA.
Február 18-án ülést tartott a Szervező Bizottság, amelyről Csoóri Sándor és Mészöly Miklós hiányzott. A Bizottság tudomásul vette az MMA megalakulását és úgy határozott, hogy az MTA mellett létrehozandó akadémia neve: „Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia” (SZIMA) legyen.

Elhatározták, hogy megkezdik azoknak a tagoknak a kiválasztását, akikkel kiegészítik a Szervező Bizottságot. Döntöttek arról, hogy az időközben elhunyt Nemes Nagy Ágnes és Vas István munkásságának méltatására még az év első felében emlékülést tartanak.
A Bizottság március 24-i ülésén kialakította azoknak a képzőművészeknek és zeneszerzőknek a névsorát, akiket javasoltak bevonni a Bizottság munkájába. Itt merült fel Soproni József zeneszerző, Bartha László festőművész, Lossonczy Tamás festőművész, Jovánovics György szobrászművész, Haiman György tipográfus, Polgár Rózsa gobelinművész, Szabó István filmrendező neve.

Az MMA akciója

1992. március 19-én ülést tartott az MMA Felügyelő Bizottsága. Az ülésről készített emlékeztető megjelent a Magyar Művészeti Akadémia Tájékoztatójának március-áprilisi számában: „1992. március 19-én ülést tartott a Magyar Művészeti Akadémia Felügyelő Bizottsága, melyen részt vett Gerzson Pál elnök, Bertha Bulcsu és Petrovics Emil bizottsági tagok, valamint az ülés megkezdésekor tanácsadóként Finta József is. Az ülés legfontosabb tanulságait az alábbiakban foglaljuk össze.
A Bizottság különböző jelzések alapján azt érzékelte, hogy az Akadémia tagságában bizonytalanság tapasztalható. Többen vannak, akik nem látják világosan a Magyar Művészeti Akadémia, valamint az MTA mellett szerveződő Széchenyi Művészeti Akadémia viszonyát. A helyzet azért is nehezen áttekinthető - sokak számára -, mert Kosáry Domokos többször nyilatkozott már a sajtónak, míg a Művészeti Akadémia vezetői érdemleges nyilatkozatot eddig még nem tettek.
Ezért a Felügyelő bizottság jónak látná, ha az elnökség tájékoztatná a sajtó képviselőit az Akadémia jelenlegi helyzetéről és jövőbeni terveiről.
A Bizottság szerencsésnek tartaná, ha a Művészeti Akadémia elnöke rövid időn belül találkozna a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Úgy véljük, hogy ez a találkozás elősegíthetné a megbékélést és az együttműködést, valamint eloszlatná a tagságban és a közvélemény eluralkodott bizonytalanságot.”
Ezt követően Makovecz Imre, az MMA elnöke levelet intézett a Tudományos Akadémia elnökéhez:
„Tisztelt Kosáry Úr!
A nemrégiben - társadalmi szervezetként - megalakult Magyar Művészeti Akadémia tagsága nevében - kifejezve együttműködési készségünket - javaslom, hogy a következő héten személyesen egyeztessük nézeteinket és elképzeléseinket. A kettőnk közötti találkozót elnökségünk és felügyelő bizottságunk is szorgalmazza.
Kérem, hogy jelöljön meg egy Önnek is alkalmas időpontot, amikor felkereshetem önt.
Budapest, 1992. március 27.”
Kosáry Domokos válasza:
„Tisztelt Makovecz Úr!
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyeivel az a Szervező Bizottság hivatott foglalkozni, amelyet 199l decemberi közgyűlésünk erre felkért, amely önállóan működik. A szervezés során a tagfelvételi javaslatot illetően kizárólag az egyéni művészi, alkotói tevékenységet és nem más testületek vagy szervezetek zűkődését, igényeit veszi figyelembe. Arra természetesen kész vagyok, hogy Önnel egyénileg - mint alkotó művésszel - találkozzam, hiszen örömmel veszem, ha Önnel, mint hazai építőművészetünk jeles képviselőjével személyesen is megismerkedhetem.
Kérem szíveskedjék jelezni, hogy április 22-e (szerda) 10 óra, illetve április 27-e (hétfő) 14 óra közül melyik időpont alkalmasabb az Ön számára, hogy az MTA Roosevelt téri székházában felkeressen. Korábbi időpontot hivatalos teendőim zsufoltsága miatt őszinte sajnálatomra nem javasolhatok. Budapest, 1992. március 30.”
A találkozó április 27-én jött létre az MTA elnöke szobájában. A megbeszélésről így tudósított másnap a Magyar Hírlap:
„Tegnap délután találkozott Kosáry Domokos, az MTA elnöke, a Széchenyi István Művészeti és Irodalmi Akadémia kezdeményezője és Makovecz Imre építész, a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója. Az Akadémia elnökének szobájában lezajlott több mint félórás beszélgetés után mindkettőjüktől arról érdeklődtünk, miről esett szó és sikerülhet-e javítani a két művészeti akadémia elmérgesedett viszonyán.
Makovecz Imre elmondta, magánemberként is beszélgettek arról a tűrhetetlen kettősségről, amely kialakult a két akadémia között.
Jövetelem célja, hogy segítsek ezt felszámolni. A legfontosabb az, hogy elnök úrral »emberi szinten teljes mértékben megértjük egymást, és ez feltételezi az operatív és konstruktív hozzáállást. Megegyeztünk abban, hogy a Magyar Művészeti Akadémia egy levél formájában kezdeményezni fogja a kettősség felszámolását - hangsúlyozta.
Kosáry Domokos szerint a kialakult helyzet nem a művészek szándékából jött létre, és az említett levelet - amelyet megérkezése után továbbítani fog a művészeti akadémia alapítóinak - úgy fogja fel, mint igyekezetet a prob1émák megoldására. Ugyanakkor Kosáry Domokos, ki »csak segített megszülni a művészeti akadémiát«, a május 4-ei hivatalos megalakulás után a két érdekeltre bízza a tárgyalásokat.
A levél állítólag már tegnap késő délután megérkezett.”
De a levél helyett a következő „Emlékeztető” érkezett faxon az MTA elnökéhez Makovecz Imre aláírásával.
„A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Kosáry mokos úr magánemberként a mai napon fogadta Makovecz Imrét.
Magánbeszélgetésük során természetesen arról az áldatlan kettősségről tárgyaltak, amely akaratuktól függetenül jött létre a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia között. Megbeszélésük során kinyilvánították, hogy a közös értékek tiszteletben tartásával tudtak tárgyalni egymással. Kinyilvánították továbbá, hogy őszinte szándékuk a kettősség és az ellentét felszámolása.
Makovecz Imre javasolta és Kosáry Domokos elfogadta azt a javaslatot, miszerint a Magyar Művészeti Akadémai tárgyalni kíván a konkrét közeledés olyan formáiról, amellyel a Tudományos Akadémia és az amellett megalakult Széchenyi Művészeti Akadémia között kialakítható lenne az együttműködés. Ez az együttműködés visszatérés lenne az eredeti akadémiai eszméhez és Széchenyi akadémiai gondolatához, mely szerint az akadémia emzetközileg elismert személyiségek alkotó együttműködése egy nemzet legjobb céljai érdekében.
Ennek a gondolatnak a jegyében a két Akadémia visszautasít minden olyan szándékot, amely a szétválasztás, a megosztás jegyében fogant.
Budapest, 1992. április 27.”
Miután az MMA kilátásba helyezett levele nem érkezett meg, a SZIMA Szervező Bizottsága nem foglalkozott a két akadémia közötti együttműködéssel.
E témáról Makovecz Imre az MMA április 29-én tartott közgyűlése előtt így nyilatkozott az Új Magyarországnak:
„Az MMA azért jött létre, mert Aczél György kultúrpolitikája tönkretette a magyar művészeti életet. 40 év után szükségünk van új értékrendszerre. A körülményekhez hozzátartozik, hogy Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke felvetette és kezdeményezte, jöjjön létre az MTA-n belül, de önálló formában egy írókat tömörítő Művelődési (!) Akadémia. Ehhez társult az önálló Művészeti Akadémiának a gondolata. Átmeneti időre ellentét keletkezett az MTA és a Művészeti Akadémia között. Bármilyen új dolog jöjjön létre, számomra elviselhetetlen ez a megosztottság. Kosáry úrral kezdeményeztem egy tárgyalást, aki magánemberként fogadott az MTA hivatalos helyiségében, ennek ellenére a megbeszélés reményt keltőnek látszik. Tárgyalásunk első szakaszában kijelentette, azonnal főlvennének tagjaik közé, amit visszautasítottam. Ugyanakkor megegyeztünk abban, hogy hivatalos tárgyalást kezdünk azért, hogy megszűnjön a megosztottság. Beszélgetésünk lényege az volt, hogy a két akadémiának közelednie kell egymáshoz.”

Az MMA közgyűlése

Az MMA májusi Tájékoztatója szerint a közgyűlésen 22 alapító tagból megjelent 15 és az alakuló ülés óta fel 14 tagból 12. Makovecz Imre megtartotta beszámolóját. Ismertette, hogy „Soproni József és Petrovics Emil az alapítók közül kiváltak, Ránki György, Szakonyi Károly és Bartha László belépési szándékukat visszavonták, az elbizonytalanodás jele.” Az elnök beszámolt a Tudományos Akadémia elnökével történt megbeszélésről, nem említve az ígért levelet, csak a faxon elküldött Emlékeztetőt ismertette, amit a Tájékoztató szó szerint is leközölt. E témáról vita bontakozott ki a MMA közgyűlésén.
„A felszólalók mindegyike hangsúlyozta az együttműködés fontosságát, az ellentétek tisztázásának szükségességét, de többen voltak azok is, akik nem tartották végzetesnek, ha az együttműködést a különbözőségek kimondása is kíséri.” A Tájékoztató szerint „kiemelkedő jelentőségűnek ítélték meg a hozzászólók, hogy a készülő akadémiai törvényben az MMA az MTA-val egyenlő jogú akadémiaként jelenjék meg. Javasolták az elnökségnek, hogy az MMA programját juttassa el a miniszterelnöknek és minden illetékesnek, hogy tiszta képet alkothassanak az akadémiai szándékairól és tevékenységéről.” E vonatkozásban a következő határozatot fogadták el:
A Magyar Művészeti Akadémia 1992. január 31-e óta létezik, programján dolgozik és azon fáradozik, hogy a jogi keretek után megszervezze saját működési feltételeit. Tevékenységünk során megfelelő viszonyt kívánunk kialakítani minden más testülettel és arra törekszünk, hogy akadémiai törvény születésénél érvényesítsük a magyar művészeti élet és tagságunk érdekeit.”

A határozatból egyértelműen kitűnik, hogy nem volt meg már a szándék a két nappal korábban az Emlékeztetőben rögzített „kettősség felszámolására”, hanem az MMA arra törekedett - felhasználva a Tudományos Akadémiáról szóló törvény körüli huza-vonát -‚ hogy az MTA-val egyenlő, vagy ha ez nem járható, az MTA mellett működő SZIMA-val egyenjogú törvényes alapot biztosítson magának. Ehhez viszont az kellett volna, hogy az MTA a megalakult MMA-t is társintézménynek tekintse, „beemelje” az MTA keretei közé.

A közgyűlésen ismertették a Magyarok Világszövetsége elnökének, Csoóri Sándornak a közgyűléshez intézett levelét, amelyben „üdvözölte a Magyar Művészeti Akadémia tagságát és támogatásáról biztosította a két akadémiai kezdeményezés mindegyikét.”
A közgyűlés ügyvezető alelnököket is választott Gyurkovics Tibor és Balassa Sándor személyében. A közgyűlés tudomásul vette, hogy az alapító tagok megválasztották rendes tagnak: Attalai Gábor iparművészt, Bencsik István szobrászművészt, Durkó Zsolt zeneszerzőt, Eigel István festőművészt, Farkas Ferenc zeneszerzőt, Gaál István filmrendezőt, Hernádi Gyula írót, Kocsár Miklós zeneszerzőt, Kolozsvári Grandpierre Emil írót, Mészöly Dezső írót, Mezei Gábor belsőépítészt, Rngrácz Zoltán zeneszerzőt, Sára Sándor filmrendezőt, Szalay Lajos grafikusművészt, Szőnyi Erzsébet zeneszerzőt. A közgyűlés után az MMA tagjainak száma: 37 volt.

A SZIMA megalapítása

Az 1991. évi decemberi rendkívüli közgyűlés határozatának megfelelően az MTA 1992. évi májusi rendes közgyűlése napirendjére tűzte a Szervező Bizottság következő beszámolóját:
„A kiküldött Szervező Bizottság több alkalommal ülésezett és ennek alapján a következőkről számol be a közgyűlésnek.
Széchenyi Istvánra visszamenő hagyományokat követve és a mai valós igényeknek engedve kívánatosnak látja irodalmi és művészeti akadémia létrehozását, melyt az irodalom és művészetek különféle ágainak meghatározott számú művelői alkotnak. Az Irodalmi és Műveszeti Akadémia teljesen autonóm intézményként, mint a Magyar Tudományos Akadémia társintézménye működjék. Ez azt jelenti, hogy a két akadémia egymástól független működésének elveit, szabályait önálóan állapítja meg, tagjait maga választja, anyagi lehetőségeivel önállóan gazdálkodik, de mindkét részről kiküldött 2-2 tagú bizottságaik útján egymást kölcsönösen és rendszeren tájékoztatják tevékenységükről. Közös érdekű ügyekben kölcsönösen kérhetik egymást közös fellépésre vagy tevékenységre.
Az intézmény javasolt neve: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia.
Vállalt célja: a magyar irodalmi és művészeti élet sokszínűségben is megvalósuló egységének és egyetemességének munkálása a magyar művelődés szolgálatában.
Tekintse feladatának, hogy az irodalmi és művészeti élet alapkérdéseit és meghatározó szellemi folyamatait állandó figyelemmel kíséri, s ezekkel kapcsolatos álláspontját, javaslatait a szellemi élet nyilvánossága elé bocsátja. Szorgalmazza a nemzeti kultúra aranyalapját képező művészeti hagyomány gondozását és közkinccsé tételét, mind a közművelődés, mind pedig az oktatás terén.
Támogatja és eszközeivel segíti az irodalmi és művészeti életben mutatkozó új értékes törekvések megvalósítást.
Állandó kapcsolatot létesít hasonló rendeltetésű külföldi akadémiákkal és intézményekkel.
Programja megvalósítása érdekében szakmai bizottságokat hozhat létre.
Pályamunkák, díjak rendszerével, felolvasó ülések, kiállítások, szakmai találkozók, hangversenyek és viták rendezésével ösztönzi művészeti életünket.
A Szervező Bizottság azt javasolja az MTA közgyűlésének, hogy saját tagjain kívül egészítse ki a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagjainak névsorát.
Az alapító tagok megszövegezik a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapszabályát és működési rendjét, egyéni alkotó munkásságuk alapján, titkos szavazással megválasztják az Akadémia további tagjait.”
Az előterjesztő Ujfalussy József alelnök ismertette az alapító tagok névsorát.
Kosáry Domokos kiegészítő hozzászólásában visszautalt a decemberi rendkívüli közgyűlés állásfoglalására, majd ismertette a Magyar Művészeti Akadémia létrehozásával kialakult helyzetet.
„Január végén értesültünk arról, hogy megalakult egy Magyar Művészeti Akadémia, részben olyan kitűnő egyéniségekből, akik előzőleg még a rendkívüli közgyűlés idején levélben jelezték csatlakozási szándékukat kezdeményezésünkhöz. Demokratikus jogállamban mindenkinek joga van egyesületet alapítani, így kívánunk ennek az egyesületnek is jó munkát, és sok sikert.
Kétségtelen, hogy az Akadémia inkább az egység mellett lett volna, és talán majd az eljövendő történész, nem a mai elnök személyében, meg tudja állapítani, hogy ennek miért kellett így történnie.”
Ezután ismertette a Makovecz Imrével történt megbeszélést, a kilátásba helyezett levél elmaradását, majd így folytatta: „A levelet ebben a formában - sajnos - nem kaptam meg, csak egy emlékeztetőt, hogy mi hangzott el ezen az ülésen. Nem az emlékeztetőre van szükségem, ha levél lett volna, azt ígéretem szerint föl is olvastam volna a közgyűlésen. Utána történt a Magyar Művészeti Akadémia közgyűlése, ahol nyilvánvalóan mégis úgy foglaltak állást, hogy külön fognak működni.
Örülök, hogy úgy foglaltak egyszersmind állást, hogy nem ellenségesen állnak velünk szemben - mise ezt tesszük. Ha úgy gondolják, hogy külön akarnak működni további jó munkát és sok sikert kívánunk nekik, végső fokon két különböző műfajról van szó: a Széchenyi Akadémiáról, és egy új társadalmi egyesületről.
Természetesen annak, hogy ez a kettősség létrejött és fennmaradt voltak sajnálatos velejárói is, és most csak azt szeretném megemlíteni, hogy a megosztottság mindig a művészek lelkületében és a művészek társadalmában olyan bizonytalan érzést alakít ki, hogy ha itten viták vannak, akkor talán jobb lenne mind a kettőből kimaradni.
Én ezt megértem, de nagyon remélem, hogy a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia további működése a maga önálló, saját játékszabályai, formái szerint teljes autonómiával meg fogja nyugtatni ezeket a kedélyeket.
Mindenesetre a kimaradtak között van sajnálatos módon Csoóri Sándor, aki a következő levelet intézte hozzám:
»Tisztelt Elnök Úr!
Legutolsó órákig bíztam abban, hogy a két művészeti akadémia a fényűző félreértések és véleménykülönbségek ellenére mégis csak baráti kezet nyújt egymásnak. Mára kiderült, hogy ez a remény az én magánügyem lesz. Meggyőződésem, hogy jót akartam, s itt állok most két eltökéltség között a magam megzápult javaslatával. Bármilyen kínos is, döntenem kell. Igazságérzetem és stílusérzékem azt súgja, hogy akkor döntök helyesen, ha helyzetemnek megfelelően senki földjén maradok, és mindkét akadémia távoli nézője és támogatója leszek.
Kezdeményezésed történelmi szerepét hangsúlyozva, őszinte nagyrabecsüléssel köszönt.
Csoóri Sándor, Budapest, 1992. május 4.«
Ezt természetesen annyival inkább sajnáljuk, mivel Csoóri Sándor volt a legelső, akivel tavaly nyáron Dörgicsén ezt az egész tervet megbeszéltem és akkor közösen indítottuk el ezt az egész ügyet.
Nagyon remélem, hogy a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, amely most megkezdi működését, amennyiben a határozatot elfogadjuk, olyan otthont nyújt majd a művészetnek, a művészeknek, amit az Akadémia föl tud ajánlani, anélkül, hogy bármi formában be kívánna avatkozni a művészek életébe, a művészek tevékenységébe.”
Az előterjesztéshez Poszler György akadémikus szólt hozzá. Elmondta, hogy a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalakulása mindenképpen üdvözlendő eseménye a magyar tudományos életnek. „Ezzel kiteljeedik a művészeti élettel való foglalkozásnak a lehetősége, amennyiben a Tudományos Akadémia nemes tradícióval folytatja a történeti és elméleti általánosításnak a lehetőségét, az új művészeti akadémia pedig belülről láthatja a művészeti életet és fogalmazhatja meg annak dilemmáit.” Tisztázandónak tartotta az új akadémia működése belső és külső feltételeit.
Az előterjesztett javaslatot a közgyűlés nagy szótöbb elfogadta - egy ellenszavazat volt. Az alapító tagjai nevében Hubay Miklós kért szót, és többek között a következőket mondta:
„Tisztelet, hála és szégyenkező önvád - így sorolja Arany azt a három érzelmet, amely eltölti lelkét, midőn 1859-ben először foglal helyet a tekintetes Akadémia tudományos gyülekezetében.
Tisztelet, hála és szégyenkező önvád - ezzel kezdhetem én is. Hiszen, ha felidézem a mai ünnepi alkalomban csucsosodó immár egy esztendeje tartó előkészületeket a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalapítására - Dörgicsén vagy ama Duna-parti díszhajlékban (»díszhajlék« ez is Arany János szava) - a megbeszélésieknek szemérmesen vagy humorral palástolt pátoszában izintén effajta érzések kifejezése dominált. Vas István hangját hallom, Nemes Nagy Ágnes mondatai csengenek fülemben, ahogy levelét Kosáry Domokos felolvassa... folytatja, ők féllábbal már a halhatatlanságból üzentek. De a többiek szava is e - ki tudja? - talán történelmi esemény feszültségében fogant. Én a szervező bizottság nevében vagyok itt, és érzéseinket leghívebben és leglapidárisabban Arany János idézett szavaival tolmácsolhatom. Ő a mi »vén vagyonos atyánk«. És - tudjuk - tette ezt az alapító nagy Széchenyi szándéka szerint. Ez volt Arany második ódája hozzá, a második ércnél maradandóbb Széchenyi emlékezete.
Tekintsünk el attól a gyanúpertől, hogy Arany iróniá val is mondhatta 1859-ben az Akadémiára beköszöntő szavait. Az Epilógus és még inkább az Ártatlan dac iróniájával. Hisz, akit Petőfi nemrég tengermélységéből kibukkanó tűzokádónak nevezett, vajon lehet-e őszinte szívvel ennyire szerény? Én mégis inkább ezt a baljós előérzetet vélem felismerni Arany szavaiban, amely el fogta Őt, amikor a tudomány: hatalom bástyái közt átérzi a maga örök kételyrágta poétaalkatának a törékenységét, és - ki tudja? - a magyar költészet, a magyar művészet törékenységét és kiszolgáltatottságát a következő másfél században. Mi is ezzel a hangsúllyal idézzük szavait. És a folytatást is. A második mondatából kiüt, hogy mi bántja.
»Mert, ha szíves üdvözléssel körüljártatom szememet tagtársaim koszorúján, úgy találom, hogy a legnagyobb rész - sőt alig egy-kettő kivételével valamennyi - a szoros értelemben vett tudomány mívelése által jutott eme díszes érdempolcra, hová engem csupán azon jóhiszemű törekvésért, melyet a gyakorló költészet terén mutattam hivott meg...« Arany János itt annak a konfliktusnak ad hangot, amelyet unalomig nyúztak azután a »két kultúra« címen folytatott eszmefuttatásokban. S ahol Arany ily korán, ily érzékenyen (s talán mégse minden malicia nélkül) reagált erre, ott következett majd be, éppen kilencven év múltán, e konfliktus egyik legbrutálisabb fegyver-ténye: az Akadémia alapításban egykor oly nagy szerepet játszó költők és képzőművészek (Vörösmarty! Ferenczi István!) utódainak kiszóratása az Akadémiáról. Arany János, mint földrengéselőrejelző érzi ezt a fenyegetést. Titoknoki jelentése 1866-ról egyszerre csak nagyon személyes hangra vált (bocsánatot is kér a személyes hangért) és így szól: »Az Akadémia, mint mindnyájan tudjuk keletkezésekor túlnyomólag szépirodalmi erőkből alakult« - és sorolja is az élő irodalmat stimuláló egy drámapályázatokat, az Eredeti és Külföldi Játékszínt, a klasszikusok fordításait (Széchenyi korát idézi), hogy aztán feljajduljon: »a szépirodalmi szak, mely most jóformán azt sem tudja, mi dolga e tudományos Akadémián«. Pedig a szépíró és a művész, a zeneszerző és a filmrendező megtalálta volna dolgát az Akadémián 1949 után is. Segíthettek volna, hogy ne felejtődjenek el a környező világnak és az emberi létnek átfogó összefüggései. Amikor épp a szégyenteljes kiszóratás küszöbén, 1948-ban Bibó István előadást tart Szegeden. »Az egyetem, az Akadémia és a tudomány válsága« címen, legfontosabbnak tartja, hogy a tudomány üzemszerű megnövekedésével és óriási mértékű specializálódásával szemben, erre üdvös ellenhatásképpen, nagy áttekintéseket biztosító fórumok működjenek.
Pár hónappal ezután »kiakadémiábólintatik« Illyés Gyula. akinek szinte egész életművében uralkodik a heurisztikus öröm: mely abból a felfedezéséből fakad, hogy a természeti környezet tisztasága, az anyanyelvek becsülete és a germán kultúrák kincsei megbontathatatlanul összefüggjenek. Veszendő utolsó paradicsomunkért perelt versben és prózában, úttörő frissességgel ihletetten s klasszikus szinten.
S az ő katarzisigényét nem nehéz felismernünk ma e századvég, ezredvég egyedül érvényes humanizmusában - majd azt mondtam: ideológiájában -‚ amely különben e most kezdődő közgyűlésnek is, ha nem csalódom, fő témája. Talán nem vetem el túlságosan a sulykot, ha azon képzelgek, hogy a Tudományos Akadémián az illyési filozófiából logikusan következő vétó nyomott volna a latban valamit, amikor itta vízlépcsőről vitatkoztak vagy nem is vitatkoztak.
A magyar költészet Balassi óta az Akadémiáról szintén eltávolított Áprilyig, a szintézist létrehozó Weöresig csakúgy, mint képzőművészetünk Markó Károlytól (aki az Akadémia egyik első festő tagja volt) a csodálatos Ferenczy családig szereti népünkben azt az érzékenységet és bensőséges kultúrát, amely nélkül a környezetvédelem, ha mégoly intenzív is, csak falra hányt borsó.
Tudjuk posztumusz naplóiból, 80. születésnapjára Illyés várta a jóvátételt. Talán Márai is várta, titkon, San Diegoban. Mi vesszük most át ezt. Innen a »szégyenkező önvád«.
Mikor ezzel együtt kifejezzük tiszteletünket és hálánkat a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát pártoló határozatáért, s az Akadémia elnökének a kezdeményezéséért, egyúttal további segítségüket is kérjük.”
Göncz Árpád köztársasági elnök üdvözölte a megalakult Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát. Üdvözlő beszédében történelmi elhatározásnak minősítette létrehozását, majd hangsúlyozta: „csak egy valamit szeretnék kérni, hogy az új Akadémia tagjainak felvételekor a mindenkori Herczeg Ferencek ne zárják ki a mindenkori József Attilákat. Ha ez sikerül, az Akadémia jól fog dolgozni.”
A közgyűlés a következő határozatot hozta:
„A közgyűlés meghallgatta Ujfalussy József alelnöknek a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Szervező Bizottsága tevékenységéről szóló szóbeli beszámolóját és - szavazás útján - tudomásul vette a Szervező Bizottság írásos jelentésében foglaltakat. A közgyűlés - továbbfejlesztve a Szervező Bizottságot, illetve annak kiegészült változatát - megalakítja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagjai: Bartha László festőművész, Cseres Tibor író, Domokos Mátyás író, Fodor Tamás író, Görgey Gábor író, Haiman György tipográfus, Hubay Miklós író, Jovánovics György szobrászmű, Jókai Anna író, Juhász Ferenc író, Konrád György író, Lakatos István író, Lator László író, Lengyel Balázs író, Lossonczy Tamás festőművész, Mándy Iván író, Mészöly Miklós író, Polgár Rózsa textilművész, Somlyó György író, Soproni József zeneszerző, Szabó István filmrendező, Szabó Magda író, Takáts Gyula író. Az eredeti névsorban szereplők közül időközben elhunyt Nemes Nagy Ágnes író és Vas István író.
A közgyűlés üdvözli a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalakulását; kéri az alapító tagokat, a továbbiakban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát a saját célkitűzései és szabályai alapján jogi személyként, önállóan, de mint a Magyar Tudományos Akadémiával társult intézmény működjék. Munkájához a közgyűlés sok sikert kíván.”
*
Még egy év sem telt el a tényleges előkészítő munka megkezdése óta és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalapíttatott, megkezdhette önálló tevékenységét.
Az eredmény nem egészen az lett, amit a kezdeményező elképzelt. Bár a SZIMA az elgondolásoknak megfelelően alakult, s létrejött egy sajátos - jellegében egyedülálló - akadémiai alapítású, az MTA-hoz kapcsolódó társintézmény, de ugyanakkor, hasonló célokkal, részben hasonló névvel egy társadalmi egyesület is keletkezett.
Kellő adatok hiányában teljes bizonyossággal jelenleg nem adható minden tekintetben kielégítő magyarázat a történtekre. Csoóri Sándor bemutatott levelében „fényűző félreértésekről és véleménykülönbségekről” írt. De azt az indokot, amelyet feltehetően utólag fogalmaztak meg, és amire később többször is hivatkozás történt, nem lehet tényekkel valószínűsíteni, Nevezetesen: azért jött létre az MMA, mert az MTA irodalmi akadémiát akart. Ez a magyarázat először Makovecz Imre 1992. április 29-i nyilatkoztatában olvasható: „A körülményekhez hozzátartozik, hogy Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke felvetette és kezdeményezte, jöjjön létre az MTA-n belül, de önálló formában egy írókat tömörítő Művelődési (sic!) Akadémia. Ehhez társult az önálló Művészeti Akadémiának a gondolata”. Ezt az érvelést az előzmények nem támasztják alá.
Az eddig ismertetett dokumentumokból egyértelműen kitűnik, hogy Kosáry Domokos a kezdeményezés első lépésétől kezdve világosan leszögezte, hogy nem csak az irodalomról van szó. A kezdeményezés mellé állt írók közös nyilatkozatában is irodalomról és művészetekről olvashatunk. Az Akadémia elnöksége is egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a szépirodalom mellett a művészetek többi ágára is ki kell terjeszteni a Művészeti Akadémia kereteit. Ezt szögezte le a rendkívüli közgyűlés is 1991 decemberében, és ezért üdvözölte örömmel az építő-, képző- és zeneművészek ajánlását, amelyet Cseres Tibor azzal vezetett be a közgyűlésen, hogy a művészek e csoportja „az ajánlással szolgál segítségként a megalakuló Művészeti Akadémia kibővítése irányában”. (Kiemelés: Kónya Sándor)
A lényegre a májusi közgyűlést követően a „168 órá” –nak adott nyilatkozatában Kosáry Domokos mutatott rá:
„Mindamellett az a benyomásom, hogy miközben a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében mi mindig a magyar szakértelmiség összefogására próbálunk kísérletet tenni vannak olyan erők amelyek ezt befolyásuk ervényesítése érdekében, gátolni óhajtják és politikai ízű beavatkozással akarják megosztani az erőket. Ezt mi természetesen nem helyeseljük. Ahol szükséges védekezünk, ahol lehet, jó akarattal és határozottsággal ellensúlyozzuk.” (Kiemelés: Kónya Sándor) E politikai erő körvonalai - bizonyos vonatkozásban egyértelműen - 1993-ban az akadémiai törvény parlamenti vitájában rajzolódtak ki.

Az első székfoglaló ülések

A SZIMA megalapítását követően 1992. június 12-én került sor első nyilvános rendezvényére. Ezen hangzott el Hubay Miklós székfoglaló emlékbeszéde Vas Istvánról.
Jovánovics György szobrászművész a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában felállított emlékműhöz fűződő gondolatait mondta el „Tér - kép - szó. Szarkofág 1:5” című székfoglalójában. Juhász Ferenc részleteket olvasott fel - székfoglalóként - „Krisztus levétele a keresztről” című, 1956-ot idéző eposzából. Ekkor tartotta székfoglaló előadását a magyar költészet és Vas István kiváló ismerője és tolmácsolója, Umberto Albini tiszteleti tag Vas Istvánról.
Ősszel folytatódtak a nagy érdeklődéssel kísért székfoglaló előadások. Október 2-án köszöntötték Szabó Magdát 75. születésnapja alkalmából. Az ünnepelt munkásságát Mándy Iván méltatta, majd dr. Eva Haldimann tiszteleti tag, a Neue Zürcher Zeitung munkatársa tartotta meg előadását, aki 1960-1990 között, mintegy 350 cikkben ismertette a magyar irodalmi műveket lapja hasábjain. Mészöly Miklós többek között így értékelte munkásságát: „Aki ezt élete munkássága fontos részévé tudta tenni, úgy is érezheti joggal, hogy a magyar irodalom történetének egy fölöttébb földcsuszamlásos időszakában olyan önkéntes »idegenvezetést vállalt, ami a hazai visszhangtalanságban nemcsak tanulságos öröm volt mindig, hanem higgadt európai visszajelzés is.”
1992. október 6-án tartották meg a következő székfoglalókat; Domokos Mátyás: A gyötrelem ellen. Hommage á Nemes Nagy Ágnes. - Szabó István filmrendező székfoglalója a filmművészetről szólt.
A székfoglalók szervezésével párhuzamosan folyt az alapszabály kidolgozása.
A szervező munkát segítette az a körülmény, hogy a SZIMA titkárságának elhelyezésén túl - az MTA Székházának II emeletén kaptak két szobát - a szervezéssel kapcsolatban felmerülő költségeket is az MTA biztosította.
Megkezdődött annak a feltérképezése, hogyan lehetne a területi akadémiai bizottságok közreműködésével bekapcsolni a SZIMA munkájába a vidéken élő művészeket. A pécsi, szegedi, illetve nyíregyházi találkozók lehetőséget adtak arra, hogy megismertessék a vidéki művészekkel a SZIMA célkitűzéseit.

A SZIMA I. közgyűlése

1992. november 3-án tartották meg a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia I. közgyűlését. Napirendjén szerepelt az eddigi munkáról szóló beszámoló, az alapszabály tervezet megvitatása és elfogadása, a tisztségviselők megválasztása.
Az ülést Ritoók Zsigmond, az MTA delegátusa vezette. Megnyitó beszédében felidézte „Az ember tragédiájából” azt a jelenetet, amikor a falanszterben Ádám a tudóssal beszélget. A tudós kérdésére, hogy milyen szakmában jártas, Ádám így felelt: „Mi, a tudásvágyat szakhoz nem kötők, átpillantását vágyjuk az egésznek.” A művészek szükségképpen átpillantását kell, hogy vágyják az egésznek. A műalkotás mindig valahogy egy teljes világképet akar adni, ha még olyan rövid, ha még olyan kicsi is. Ha ezt nem akarja adni, akkor már igazában nem is művészet.
„És mi azért jöttünk össze és ennek a testületnek, ennek az Akadémiának az a célja - folytatta -‚ hogy azt a művészetet ápolja - és most a művészetbe mindent beleértek, az irodalmat is természetesen -‚ amelyik a teljességet ábrázolja.
Azért alakult meg ez a testület és olyanokból alakult meg, akik a teljességet akarják megragadni. A maguk alkotó munkásságában a teljességet és ebben a testületben a teljességet. Ez a testület részekből áll, de sosem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy ő a teljesség. De mindig nyitott a teljességre, mindig arra vágyódik, mindig kész magába fogadni valamit vagy valakit, amiről, vagy akiről úgy érzi, hogy hiányzik.
Ez a testület sosem kizárólagos és sosem kizáró. Mindig magában foglalja - a végtelent? a teljességet? A törekvést a teljességre. És akkor végez jó munkát, hogyha így végzi a munkáját. És azt hiszem, hogy azok, akik összegyűltek, akik megalakították ezt az Akadémiát, ezzel a szándékkal alakították meg.”
A közgyűlésen a 23 alapító tagból 19-en jelentek meg. Domokos Mátyás, mint ügyvivő számolt be az eddigi előkészítő, szervező munkáról. Utalt arra is, hogy a SZIMA ma még csak kialakulóban van, hiszen sok kiváló író és művész hiányzik még közülük, de a további „építkezésnek” alapfeltétele a SZIMA alapszabályának a megalkotása. Indítványozta, hogy a közgyűlés küldjön ki egy bizottságot, annak a rendkívüli közgyűlésnek az előkészítésére, amely új tagokat választ. Tájékoztatta a közgyűlést azokról a vidéki művésztalálkozókról, amelyeket a SZIMA céljai megismertetésére szerveztek. Ezeket így értékelte: „A találkozókat komoly figyelem és érdeklődés fogadta mindenütt és megelőlegezett, jó indulatú várakozás, ami természetesen nem a mi személyünknek szólt, hanem az Akadémia vállalkozásának, annak a programnak, törekvésnek, amelyet ismertettünk.”
A közgyűlés a beszámolót elfogadta és a következő összetételű bizottságot küldte ki: Domokos Mátyás író, Hubay Miklós író, Polgár Rózsa képzőművész, Soproni József zeneművész, Szabó István filmművész. A bizottság feladatát a következőben határozták meg: 1. Annak megállapítása, hogy milyen arányban kerüljenek rendes és levelező tagok sorába írók és más művészeti ágak képviselői. 2. Ezt az arányt figyelembe véve mennyit javasolnak az üres helyekből betölteni. 3. Személyi javaslat kidolgozása a betöltendő helyekre, beleértve a külföldi tiszteleti tagokat is.
A közgyűlés úgy foglalt állást, hogy a tagválasztó közgyűlést célszerű lenne 1993 februárjában megtartani. Ezután az alapszabály tervezetet vitatták meg, majd azt kisebb módosításokkal elfogadták.
Az alapszabály 1. §-a meghatározta a SZIMA célját:
„(1.) A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (rövidítve: SZIMA) magyar íróknak és művészeknek önálló, a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: MTA) által megalakított és vele társult szervezete. (2.) A SZIMA - az MTA sok évtizedes hagyományait megújítva és követve - a magyar irodalmi és művészeti élet sokszínűségben is megvalósuló egységét a tudomány, az irodalom és a művészetek közös érdekeit, a művelődés javát kívánja szolgálni.”
A 3. § a feladatokat a következőképpen fogalmazta meg:
(1.) „Rendeltetésének megfelelően a SZIMA
- figyelemmel kíséri az irodalmi és a művészeti élet meghatározó folyamatait, alapkérdéseit; nyilvánosságra bocsátja az ezekkel kapcsolatos álláspontját, javaslatait;
- szorgalmazza a nemzeti kultúra aranyalapját képező irodalmi és művészeti hagyomány gondozását, közkinccsé tételét mind a közművelődés, mind az oktatás
terén;
- támogatja és eszközeivel segíti az irodalmi és művészeti életben mutatkozó új törekvések megvalósítását;
- erkölcsi súlyával védelmezi minden alkotóművész tevékenységének szabadságát, valamint tagjainak művészi mivoltát.
(2.) Feladatainak ellátása érdekében a SZIMA
- felolvasó üléseket, vitákat tart, kiállításokat, szakmai találkozókat, hangversenyeket szervez, illetve rendez;
- programok megvalósítására szakmai bizottságokat hoz létre;
- pályázatokat ír ki, díjakat alapíthat és adományozhat, alapítványokat kezel;
- felkérésre javaslatokat tesz (állami) kitüntetések adományozására;
- könyveket, folyóiratokat ad ki;
- kapcsolatot létesít és ápol hasonló rendeltetésű külföldi akadémiákkal, intézményekkel.”
A szakmai osztályokról az 5.§ intézkedett: „(1) a SZIMA a következő szakmai osztályokra tagolódik:
- irodalmi osztály,
- képzőművészeti osztály,
- zenei alkotóművészeti osztály,
- színház- és filmművészeti osztály.
(2.) A szakmai osztályok szervezése és működtetése fokozatosan, a tagság kellő gyarapodásával párhuzamosan történik. Ha legalább öt olyan rendes vagy levelező tag van, aki szaktevékenysége (alkotásai) alapján az (1) bekezdésben megjelölt osztályok valamelyikébe sorolható, akkor a szakmai osztályt meg kell alakítani. Ellenkező esetben a rendes vagy a levelező tag - átmenetileg - az általa választott szakmai osztályban tevékenykedik.”
Az alapszabály szerint a SZIMA tagságát rendes, levelező, külső és tiszteleti tagok alkotják. Rendes taggá olyan magyar állampolgárságú írót vagy művészt választanak, „akit maradandó értékű alkotásaiért a szakma és a társadalom egyaránt különös megbecsülésben részesít.” A 70 éven aluli rendes tagok száma legfeljebb 48 lehet. Levelező taggá olyan magyar állampolgárságú írót vagy művészt választanak, „aki széles körben elismert, kiemelkedő alkotásokkal jelentős mértékben gazdagította az irodalmat, illetve a művészetet.” A 70 éven aluli levelező tagok száma legfeljebb 36 lehet.
A SZIMA legfontosabb testületi szervének, a közgyűlésnek a hatáskörét az alapszabály 19.§-a így határozta meg: „(1) A közgyűlés határoz minden olyan ügyben, amely a SZIMA működése és tevékenység szempontjából igényli a tagság egészének véleményét, és részvételét az érdemi döntésben.
(2) Csak a közgyűlés dönthet
- a tagok választásáról és kizárásáról,
- a közös bizottságban a SZIMA-t képviselő delegátusok és pótdelegátus választásáról,
- az alapszabályban megnevezett tisztségviselők választásáról, visszahívásáról,
- a szakmai osztály létesítéséről, átalakításáról, megszüntetéséről,
- díjak, kitüntető címek adományozásáról,
- az alapszabály elfogadásáról, módosításáról.”
A SZIMA működését az elnök irányítja, akit a közgyűlés a rendes tagok sorából 3 évre választ. Az alapszabály kimondta, hogy első alkalommal a SZIMA megalakulását követően az elnöki megbízatás egy évre szól. Ugyanazt a személyt - megszakítás nélkül – legfeljebb két teljes akadémiai évkörre (6 év) lehet megválasztani. Az alelnöki tisztet a négy szakmai osztály elnöke látja el. A SZIMA tevékenységével összefüggő szervezési és igazgatási feladatokat az ügyvezető titkár végzi, akit az elnök javaslatára a közgyűlés meghatározatlan időre választ. Az alapszabály elfogadása után következett a tisztségviselők megválasztása. A közgyűlés úgy határozott, hogy jelenleg csak elnököt és egy alelnököt választ az új tagok megválasztásáig.
A szavazás eredményeként a SZIMA első elnöke Mészöly Miklós, alelnöke Domokos Mátyás lett. Megválasztották az MTA-val kapcsolatot tartó két delegátust Hubay Miklós és Lator László személyében.
Az ülésen megjelent Göncz Arpád köztársasági elnök, Kosáry Domokos az MTA elnöke, Mádi Ferenc tárcanélküli miniszter. Mindhárman köszöntötték a most már alapszabállyal rendelkező Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát. Göncz Arpád hangsúlyozta:
„Művészek, írók, tudósok tartják rajta a kezüket a valóság érverésén, a legpontosabban, naprakészen és eszközeiknél fogva hangot is tudnak adni neki. Óriási felelősséget is jelent ez. Felelősség egyszer a jövő iránt, felelősség egyszer a nép iránt. Hagyományaink nélkül, gondosan megőrzött hagyományok nélkül nem tudjuk felismerni a jelen valóságát.
Az irány nem lehet más csak a jövő. Benne vagyunk történelmünknek a legmélyében, talán legnehezebb, nagyon keserves időszakában, amely eddig édes kevés szellemi, eszmei újdonságot termelt.
Az ország még tétova, a jövő képe nem alakult ki, nem látja pontosan a jövőt, kétségbe esve néz a múltba, nem mindig válogatja meg azokat a mércéket, amelyek a múltból a kiút mérésére szolgálnak.
Arra kérem önöket, hogy ne csupán a megtiszteltetést érezzék, érezzék ugyanennek a fontosságát is.”
Kosáry Domokos üdvözlő beszédében többek között ezeket mondta: „Úgy érezhetem magam, mint egy szűlészorvos, amikor egy egészséges csecsemőt segített a világra, de ez a csecsemő nem most született, hanem már tavasszal, mostmár elindulhat az életbe, talán az első iskolába. Azzal a reménnyel bocsátjuk útnak, hogy egészséges, tisztességes, tehetséges, rendes ember lesz.
Én ebben teljes mértékig bízom, és ma jobban meg vagyok győződve, mint bármikor, mint a kezdetén, hogy erre szükség volt, erre az Akadémiára, nemcsak azért, hogy jóvátegyünk egy súlyos sérelmet, ami 1949-ben a magyar irodalmi és művészeti életet érte azzal, hogy az Akadémia akkor politikai nyomásra kizárta művész és irodalmár tagjait, hanem azért is, mert a ma viszonyai között még fokozottabban szükség van arra, hogy a valóság megközelítését minden oldalról végezzék olyan különböző hivatású értelmiségiek, akik között a nagy, közös emberi kérdések tekintetében teljes egyetértés van.”
Mádl Ferenc a kormány nevében köszöntötte az Akadémiát és a megválasztott tisztségviselőket. Üdvözlő beszédében kiemelte: „A művészet maga teremti meg társadalmi megbecsülésének értékeit, erkölcsi és anyagi elismerését, teremtő kölcsönhatásban van az emberrel, a társadalommal.
Az állam ettől a művészi etikai autonómiától, értékteremtő világtól tartsa távol magát, de szeresse és tisztelje. Ennek jegyében működjön közre e tevékenység szervezeti, jogi, anyagi feltételeinek lehetséges optimális alakításában. Ezért lép a kormány az Országgyűlés elé az akadémiai törvénnyel, ezért támogatja a lehetőséghez képest a most megalakult Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát is a következő év költségvetésének kereteiben.
Amikor ezt teszi, akkor egyúttal igazságosnak és méltányosnak is kell lennie minden alkotóművészeti közösséghez, ezért támogat, ha kérik - anyagi és jogi esz közökkel más akadémiákat is. Mert abból lehet és kell kiindulnia, hogy Platon athéni akadémiája mellett is volt más akadémia. Jó, ha az akadémiák kölcsönösen tisztelik, becsülik, szeretik egymást és etikus versenyben erősítik egymást.”
Ezzel a közgyűléssel lezárult a SZIMA történetének első fejezete. Volt már alapszabálya, s voltak választott vezetői.
*
A megválasztott alelnök, Domokos Mátyás a közgyűlést követően a két művészeti akadémia viszonyáról így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak 1992. november 5-én:
„A történethez hozzátartozik, hogy az MTA keretében megalakult Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megelőzte a másik létrejöttét. Tehát születése pillanatától kezdve teljes nyíltsággal és nyitottsággal fordult az egész irodalmi és művészeti társadalom felé. Ha megosztottság keletkezett, akkor annak objektíve a második alakulás az oka. Egyébként minden rendezvényünkre meghívtuk a másik testületet és néhányan mindig el is jöttek. Bízom benne, hogy soha sem fog - rossz hagyomány szerint - „két szomszédvár” viszony kialakulni a két akadémia között.”
E nyilatkozatot az MMA ügyvezető alelnökének, Gyurkovics Tibornak a SZIMA elnökéhez intézett, november 12-én kelt levele követte:
„Tisztelt Elnök Úr!
Elnökségünk nevében őszintén gratulálunk önnek a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnökévé történt megválasztása alkalmából és kérjük, hogy köszöntésünket adja át Domokos Mátyás alelnöknek is.
Reméljük, hogy korábbi és mai kapcsolatteremtő szándékunk találkozik az önök elgondolásaival is, amit a magyar művészeti élet békés fejlődésének érdekei is megkívánnak.
E gondolatok jegyében ajánlunk együttműködést az alábbiak szerint.
1. Közös érdekünk egy olyan akadémiai törvény előkészítése, mely a különböző akadémiák egyenrangúságának elvén alapszik. (Nem csupán különböző művészeti akadémiákra gondolunk, hanem a mérnökök, az orvosok és más jeles hivatások művelőinek kezdeményezéseire és ennek jogára is.) Kérjük jelöljenek ki 2-3 tagot, szakértőt, akikkel együtt 2-3 fős csoportunk megkezdhetné egy kölcsönösen elfogadható koncepció alapjainak körvonalazását.
2. Örülünk, hogy korábbi tájékoztatóink alapján rendszeresen meghívják tagjainkat a Széchenyi Akadémia rendezvényeire. Levelünkhöz mellékeljük az új tagokkal bővített jegyzéket. Kérjük, hogy tiszteljenek meg bennünket tagságuk listájával, mert szeretnénk nyilvános rendezvényeinkre személyesen is meghívni önöket.
Bízunk együttműködésünk eredményességében.”
Mészöly Miklós távollétében Domokos Mátyás alelnök válaszolt november 26-án és fejtette ki a SZIMA álláspontját az ajánlattal kapcsolatban:
„A »Magyar Művészeti Akadémiai nevében írt, ügyvezető alelnöki minőségedben jegyzett leveledet köszönöm; Mészöly Miklós nevében is, mert ő ezt pillanatnyilag nem tudja megtenni, ugyanis huzamosabb ideig külföldön tartózkodik.
Ahhoz azonban, hogy a leveledben tett javaslatokkal kapcsolatban világosan megfogalmazhassuk a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia álláspontját, szükség van egy kis történelmi visszapillantásra:
Nos, az Akadémia alapító Széchenyi István gyakorlatias elme volt, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a Magyar Ugar modernizációját ő folyamszabályozással, hidak, vasútak építésével s a megcsontosodott hazai közgazdasági viszonyokat forradalmasító gazdaságpolitikával igyekezett megoldani. Amikor azonban Akadémiát alapított, amelynek a magyar kultúra egyetemes reprezentálása volt a célja, a Magyar Tudós Társaság hat osztályába nemcsak tudósokat, hanem írókat is hívott, s így lett az Akadémia tagja, az első választás eredményeként, többek közt Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc és Toldy Ferenc, mert Széchenyi hitt abban, hogy az emberi megismerés két szférájának: a tudományosnak és a művészinek organikus egységet kell alkotnia. - Ezt az elképzelést, egyúttal alapító szándékát és elhatározását becstelenítette meg a Rákosi-korszak »kulturális politikája, amikor száműzte az Akadémia falai közül a szépművészetek képviselőit, azzal az ideológiával. hogy tevékenységük nem tudományos jellegű, mert nem kívánt az Akadémián látni olyan írókat, mint Márai Sándor, vagy Tamási Áron. - A Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke: Kosáry Domokos a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia életre hívásával az eredeti állapotot kívánta helyreállítani és ahhoz a történelmi hagyományhoz tért vissza, amely erkölcsileg is kötelezi a Magyar Tudományos Akadémiát. Bár idegenkedem a nagy szavaktól, mégsem fogalmazhatok másként, minthogy a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia a történelmi jóvátétel gesztusának köszönheti létét, amit csak a Magyar Tudományos Akadémia végezhetett el: ebből a rehabilitációs szándékból született, és semmiképpen sem „a két (vagy több) szomszédvár” teremtésének a szándékával. Mindenki felé és minden irányban a legteljesebb nyitottsággal, s kezdettől máig arra törekedve, hogy - a hagyomány és alapszabályzata szellemében korlátozott létszámban - tagjai közé hívja azokat, akikről úgy érezzük, úgy véljük, hogy közöttünk a helye. (De ezt, úgy tűnik, nem mindenki értette meg.) Céljainkat és programunkat az MTA által biztosított státusunk keretei között szabadon és korlátozás nélkül meg tudjuk valósítani. Nincs szükségünk tehát arra, hogy részt vegyünk bármifajta akadémiai törvény előkészítésében. (Legyen ez a honatyák gondja és kötelessége.) A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának nincs hatalma, és közhatalomra semmilyen formában nem törekszik, mert azt reméljük, hogy éppen ebben van - ebben lehet - az ereje és a vonzereje, s tekintélyének a forrása csak az általa végzett szellemi tevékenység minősége lehet.
Köszönettel vesszük, ha a »Magyar Művészeti Akadémia« nyilvános rendezvényeire személyesen is meghívják tagjainkat, s ennek érdekében mellékeljük a névjegyzéket, megjegyezve, hogy Akadémiánk felépítése személyi vonatkozásban még nem fejeződött be.”
Az 1992. év eseményei közé tartozik Jókai Anna „Közeledőben - Távolodóban” című november 24-én nagy érdeklődés mellett megtartott székfoglalója.
1992. december 16-án tartotta ünnepélyes közgyűlését az MMA, Kodály Zoltán születésére emlékezve. A közgyűlésen átadták a tagoknak a tagságukról szóló oklevelet. Az eseményen megjelent Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási, Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter is. A közgyűlés résztvevőit táviratban üdvözölte Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök. A Magyar Hírlap tudósításában azt is közölte, hogy az MMA-t a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egymillió, a Szerencsejáték Alap tízmillió forinttal támogatja. A közgyűlést követően a két akadémiáról nyilatkozott Gyurkovics Tibor, az MMA ügyvezető alelnöke: „A kettősség magyar szokásokhoz híven balszerencsés szerveződés révén jött létre. Örülnék, ha minden kérdésben együtt, vagy ha kell, közösen is fel tudnánk lépni és ennek érdekében mindent meg is teszek.”
A SZIMA szempontjából az évnek fontos záró mozzanata volt, hogy az Országgyűlés az 1993. évi költségvetésben a SZIMA működéséhez - az MTA fejezetén belül – 9.700.000 Ft támogatást biztosított.

Forrás: Kónya Sándor: A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia első évei, Budapest, 1996.