TAGJAINK
SZIMA    ARCKÉPCSARNOK    PROGRAMOK    MŰKÖDÉS    MAB

•  Bukta Imre
•  Nagy Ernő
•  Papp Lajos
•  Varga Éva
•  Vass Tibor

Porkoláb Tibor
Porkoláb Tibor

1965. március 29., Sátoraljaújhely

3529 Miskolc, Perczel Mór u. 8. II/2
46 789-189
bolporki@uni-miskolc.hu

egyetemi docens
Miskolci Egyetem, Régi és Klasszikus Magyar Irodalomtörténeti Tanszék
www.uni-miskolc.hu
 
1989-ben, a KLTE-n végzett magyar-történelem szakon, majd a miskolci Herman Ottó Múzeum Irodalomtörténeti Gyűjteményének muzeológusa lett. Tíz évig főállású, további két évig másodállású muzeológus volt. 1995-ben elindította a történeti Abaúj, Borsod, Gömör és Zemplén irodalmi emlékhelyeit feltáró muzeológiai programot. Az irodalmi topográfia, az ikonográfia, a mikro- és kultusztörténet módszereit alkalmazó kutatás eredményeit önálló kötetben is megjelentette (Irodalmi emlékhelyek Abaújban, Borsodban, Gömörben és Zemplénben, Miskolc, 1997). Az irodalomtörténeti fejezet (A Lévay-kultusz és a lokális irodalmi hagyomány) szerzőjeként tagja volt a Miskolc története című várostörténeti monográfiát készítő munkaközösségnek. 1989-től négy éven át óraadóként tanított a miskolci Avasi Gimnáziumban, ahol kidolgozta és alkalmazta a regionális irodalomoktatási kísérletnek nevezett programot. 1990 és 1992 között az Orpheus, 1995 és 1999 között az Új Holnap folyóiratok szerkesztője. Tagja a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak. 2000 és 2002 között az országos vezetőségének is tagja, és betölti a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tagozat elnöki tisztét. 1994-től a Miskolci Egyetem BTI Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének oktatója. 1995 és 1999 között társszerkesztője A Miskolci Egyetem Textológiai Műhelyének Füzetei című kiadványsorozatnak, irányította a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem Textológiai Műhelyének Lévay-programját (1997–2001). A Lévay József naplóinak szövegkritikai vizsgálata című program keretében sajtó alá rendezte a költő kéziratos naplójegyzeteit („Szentpéteri üres fészek” Lévay József naplója, I–II, 2001). 1999-től a Miskolci Egyetem BTK Felvilágosodás és Romantika Irodalma Tanszékének adjunktusa, 2005-től docense. Az 1999/2000-es tanévben vendégoktatóként a Nyíregyházi Főiskola Irodalomtudományi Tanszékén is tanított. 1997-től 2003-ig részt vett a MTA Irodalomtudományi Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum Kultuszkutató Csoportjának munkájában. Kutatásai a klasszikus magyar irodalom kultusztörténeti jelenségeinek feltárására, értelmezésére, a kommemoráció ceremoniális műfajainak (emlékbeszéd, dicsőítő óda) retorikai és műfajelméleti, illetve pragmatikai és történeti kommunikációelméleti szempontú vizsgálatára irányultak. 1997-2000 között a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. Doktori értekezését – „Nagyjainknak pantheonja épűl” Panteonizáció a XIX. századi magyar irodalomban címmel – „summa cum laude” védte meg 2004-ben. E kutatómunka részeredményeit számos közleményben és konferencia-előadásban ismertette. A „Dicsőség Temploma”-képzet és a bárdköltészeti szerephagyomány című tanulmányát a MTA Irodalomtudományi Intézete Martinkó András-díjjal jutalmazta. A disszertáció tárgykörében végzett kutatásait közreadó könyve – „Nagyjainknak pantheonja épűl”. Közösségi emlékezet, panteonizáció, emlékbeszéd címen – 2005-ben jelent meg. 2004-ben megkapta a MTA Miskolci Akadémiai Bizottságának Tudományos Díját. 2005-től tagja a MTA köztestületének (Irodalomtudományi Bizottság), az MTA MAB Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottsága Irodalomtudományi Munkabizottságának és – belső alapító tagként – a Miskolci Egyetem BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának. 2007-től a Kari Doktori Tanács, illetve az Irodalomtudományi Doktori Iskola Tanács tagja. 2005-ben tagjává választotta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportja. A 2004-ben indult Kultusz, identitás, imázs – A kultuszok társadalmi működőképességének elméleti és történeti aspektusai című, az MTA Irodalomtudományi Intézete által koordinált OTKA-program kutatói munkaközösségének tagja, és résztvevője egy intézményközi textológiai munkaprogramnak, melynek keretében a magyar klasszika jelentős poétájának, Virág Benedeknek a költeményeit rendezi sajtó alá kritikai kiadás formájában. A „nemzeti költő státusa a klasszikus századforduló irodalmában (A Virág Benedek-szövegkorpusz textológiai-filológiai, poétikai és történeti kommunikációelméleti vizsgálata) című kutatási programjával 2005 szeptemberétől elnyerte a MTA három éves Bolyai Ösztöndíját. Hobbija a sakk, a kerékpár, a jazz. Nős, gyermekei: Márton (1991); Kristóf (1992).