PROGRAMOK
SZIMA    ARCKÉPCSARNOK    PROGRAMOK    MŰKÖDÉS    MAB

Kiállítások
   Jószay Zsolt székfoglaló kiállítása
•  Fotók
   Lóránt János Demeter székfoglaló kiállítása
   Vass Tibor kiállítása
•  Művek
Előadások
   Jánosi Zoltán székfoglaló előadása
•  Fotók
   Fecske Csaba székfoglaló bemutatkozása
•  Fotók
   Rudolf Mihály székfoglaló előadása
•  Fotók
   Jurecskó László székfoglaló előadása
•  Fotók
   Kishonthy Zsolt székfoglaló előadása
•  Fotók
   Kárpáti László és Porkoláb Tibor székfoglaló előadása
   Cs. Varga István székfoglaló előadása
Egyéb Programok
   Feledy Gyula (1928-2010)
   Magyar Tudomány Ünnepe 2011
•  Fotók
•  Meghívó
   A Napjainktól az Új Holnapig
•  Vass Tibor
   Kondor Béla-emlékest
•  Fotók
•  Meghívó
   Honlap debütálás
•  Fotók
   Lillafüredi koszorúzás
•  Fotók
   Dobrik István írásai
   Múzsák kertje
   Széchenyi Istvánra emlékeztünk
Művészeti Szabadegyetem
   Művészeti Szabadegyetem 2013/2015
   Művészeti Szabadegyetem 2012
   Művészeti Szabadegyetem 2011
   Művészeti Szabadegyetem 2010
   Művészeti Szabadegyetem 2009
•  Fotóalbum
   Művészeti Szabadegyetem, 2008
•  Fotóalbum
Újszászy László köszöntője

Ez az emlékülés sem akar mást mint a többi emlékezés melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akarnak az ember sorsáról a világban. Ez feladatnak több mint elég. Az emlékezés alkalom arra, hogy eleink tetteiből tanuljunk. Az élet mulandó. Minden mulandó. De mindenkinek küldetése van a világban, mindenkiből marad valami, amire az utánajövők emlékeznek. Van akinek bőséges hagyatékát emlegetik, van akinek kicsiny személyes emléke zsugorodik csupán napról napra és hullik a feledésbe. Ha lelkünk mélyén érezzük, hogy megtettük kötelességünket a világ felé is létünk nem volt hiábavaló.

Az emlékezésre kijelölt találkozás alkalom arra, hogy fejet hajtsunk a nagy előd előtt Megszólalnak a harangok. Az orátorok a rég eltávozott tetteit sorolják és bölcs mondásait idézik. Én nem kutattam a kötetnyi bölcseletben.

Az évfordulók ünnepek. Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepeljünk teljesen. A már régóta jelenlevők ismét testet öltenek. Az alkalomra előkerülnek öltönyeink, egy pillanatra ünneplőbe öltöztetjük a szívünket. És elfejtünk mindent , ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnep különbözőség. Az ünnep mély a mély és varázslatos rendhagyás. Az ünnepben van valami a régi rendtartásból, a hetedik napból az áhitatból és a föltétlenségből.

Széchenyi életéből van tanulnivaló. . Sokat tett, sokat tudott tenni az országért. Nagy tetteket, látványos mélyreható nyomokat hagyott maga után. Az Akadémia épülete áll és végzi küldetését. A lánchíd áll, összeköti az ikerváros két oldalát, túlélte Haynaut vagy Dembinszkyt.

Széchenyi életét a haza szeretete és az igazság keresése határozta meg.

Nevelhetünk e valakit hazaszeretetre?. Olyan ez, mintha Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítenének arra, hogy szeresd önmagad. A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza mi vagyunk. Ő szült, ő temet el őt éled és fejezed ki mind a nyomorult, mind a nagyszerű, a lángoló vagy unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja.

Életünk a haza életének egy pillanata is. A hazaszeretetre nem lehet megtanítani, mert a haza a sorsunk

A hazától nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. Aki a államot szereti egy érdeket szeret. Aki a hazáját szereti egy végzetet szeret. Széchenyi a hazáját szerette.

Mi az élet értelme? Az évek elhozták ezt a titkot is. Az élet értelme az igazság. Mindannyiunknak megvannak az igazságai. A tünődés, és kétely, a kutatás és eredmény, a tévedések és káprázatok a jelenségek, a születés és elmúlás mögött van valamilyen közös értelem mely sugárzik és áthatol mindenen. Ez Az igazság. Az igazságot nem gyakorolni kell, az igazságról tudni kell.

A tudományban művészetben, közéletben vannak sürgető pillanatok, amikor az idő megérett és a tetteket végre kell hajtani. Az életben vannak sorsdöntő pillanatok amikor az igazságot ki kell mondani. Ez művünk visszavonhatatlan végzetszerű időszaka. Az igazat elviselni nehéz. Széchenyinek volt bátorsága végrehajtani a tetteket és kimondani az igazat. Az életét a megtett út tette igazzá.

Élete végén a magányt választotta. Nincs mindenkinek joga magányosnak lenni. A magányhoz csak annak van joga, az emberektől elvonulni csak annak igazi jogcíme, aki az emberek sorsát jobban tudja így szolgálni. A szerepre kijelölt ember sokat követel magától és követőitől. A szerep mindig kietlen egyedüllétet, könyörtelen, csaknem embertelen magatartást követel. Széchenyi szerette hazáját. Szerette a hazáját és idős napjaira a magányt választotta.

A harangok elhallgatnak. Az ünneplők az ablakhoz vonulnak és nézik a kintlevőt és a múló időre gondolnak. Gondolnak a halottakra és az élőkre a távolevőkre és az itt levőre, az életre a tettekre és az igaz emberekre és az igazságra.