PROGRAMOK
SZIMA    ARCKÉPCSARNOK    PROGRAMOK    MŰKÖDÉS    MAB

Kiállítások
   Jószay Zsolt székfoglaló kiállítása
•  Fotók
   Lóránt János Demeter székfoglaló kiállítása
   Vass Tibor kiállítása
•  Művek
Előadások
   Jánosi Zoltán székfoglaló előadása
•  Fotók
   Fecske Csaba székfoglaló bemutatkozása
•  Fotók
   Rudolf Mihály székfoglaló előadása
•  Fotók
   Jurecskó László székfoglaló előadása
•  Fotók
   Kishonthy Zsolt székfoglaló előadása
•  Fotók
   Kárpáti László és Porkoláb Tibor székfoglaló előadása
   Cs. Varga István székfoglaló előadása
Egyéb Programok
   Feledy Gyula (1928-2010)
   Magyar Tudomány Ünnepe 2011
•  Fotók
•  Meghívó
   A Napjainktól az Új Holnapig
•  Vass Tibor
   Kondor Béla-emlékest
•  Fotók
•  Meghívó
   Honlap debütálás
•  Fotók
   Lillafüredi koszorúzás
•  Fotók
   Dobrik István írásai
   Múzsák kertje
   Széchenyi Istvánra emlékeztünk
Művészeti Szabadegyetem
   Művészeti Szabadegyetem 2013/2015
   Művészeti Szabadegyetem 2012
   Művészeti Szabadegyetem 2011
   Művészeti Szabadegyetem 2010
   Művészeti Szabadegyetem 2009
•  Fotóalbum
   Művészeti Szabadegyetem, 2008
•  Fotóalbum
Fecske Csaba

Példás melléfogás
Észrevételek Kárpáti Béla Irodalom Miskolcon II. c. könyvéhez

A szerző köszönetét fejezi ki többek között nekem is a "támogató és kritikai közreműködésért". Erre én nem szolgáltam rá, ugyanis a szerző egyetlen egy észrevételemet sem vette figyelembe. Azt is meg kell mondanom, hogy csak a bevezető tanulmányt olvastam, egy töredékét a könyvnek. Kritikai észrevételeimet, amelyeket itt nem részleteznék, a szerzőnek 2001. április 14-én keltezett levelemben megtettem.
Nem tudom, a szerző mikor zárta le könyvét, de három utóbbi könyvemről szót sem ejt, igaz a legutóbbi idén jelent meg, de a másik kettőről tudhatott volna. A saját magáról szóló részben 2002-ben megjelent könyveit is említi, kár, hogy ezt mások esetében nem tette meg. Szegény E. Kovács Kálmánnal bánt a legmostohábban, nála 1949-ben megállt az idő, noha csak tavaly hunyt el. Elismerem, nem volt jelentős alkotó, de ha már teret kapott itt, nem ártott volna utánanézni egynek-másnak. Mondjuk föllapozhatta volna az Írók, költők Borsod-Abaúj-Zemplén megyében c. kiadványt, amelyet a megyei könyvtár adott ki. Itt megtalálható E. Kovács Kálmán két további könyvének címe:
A gazdag szegények (komikus tragédia) 1959
A kakasszéki kovács (kisregény) 1977
Posztumusz jelent meg Ember és Világ c. aforizmagyűjteménye, 2001-ben.
A Kárpáti Béla könyvében szereplő szépirodalmi anyag roppant aránytalanságokat mutat. Előfordul, hogy az írogató, sehol számon nem tartott amatőr nagyobb teret kapott, mint az igazi író, költő. Hogy ki a valódi író és költő, ki az igazi irodalmár, azt nem Kárpáti Bélának kellett volna eldöntenie, a folyóiratok, önálló kötetek, lexikonok a segítségére lehettek volna. De az az ember érzése, hogy Kárpáti nem ismeri a jelenkori magyar irodalmi folyóiratokat, az irodalmi folyamatokat, trendeket. Esterházy írta, kutya nehéz hazudni úgy, ha az ember nem ösmeri az igazságot. Ennek a fordítottja is igaz. Kutya nehéz úgy igazat mondani, hogy nem ösmerjük az igazságot.
Velem (is) kegyetlenül elbánt a szerző. Három rövid versemet hozta, azok közül is az egyik egy sorral meg lett kurtítva, nem tudom, azért-e, mert nem tetszett neki, vagy figyelmetlenségből. Ráadásul a sorok összekeveredtek, ezt még a laikus is könnyen észreveszi, hiszen kötött formájú, rímes versről van szó. Ebben a könyvben egyébként három műszakban dolgozott a sokat emlegetett nyomda ördöge. A hibákat, elütéseket nem számoltam össze, lehet, hogy nem is tudok elszámolni addig.
Balogh Attilára nem sok szót veszteget a szerző, aki nem tud arról, hogy Balogh évekig volt főszerkesztője a Cigányfúró nevű irodalmi folyóiratnak olyan szerkesztők mellett/fölött, mint Ladik Katalin, Eörsi István, Petri György, arról sem, hogy főmunkatársa volt az Amaro Drom nevű roma havilapnak. Itt közölt verse a legrégebbiek közül való, nem igazán hitelesen reprezentálja a költőt.
Ha Benedek Miklós igen, akkor Karosi Imre miért nem szerepel a könyvben? Bár lehet, hogy a kihagyott Karosinak nagyobb szerencséje van, mint az ide bekerült Benedeknek. Eltekintve attól, hogy Micu bácsi halott, Imre barátunk viszont él és virul...
Berencsy Sándor jelentőségét meghaladó terjedelemben van jelen. Az ő költői legitimitását tulajdonképpen csak a Napjaink-beli publikációk jelentik. Úgy gondolom, a Napjaink nem volt mérvadó folyóirat, önmagában senkit nem volt képes íróvá, költővé avatni.Kárpáti Béla legnagyobb tévedése talán az, hogy ezt figyelmen kívül hagyta.
Vajon indokolt volt-e B. Nagy Ernő szerepeltetése? Itt jegyzem meg a szerző nagy elfogultságát Sassy Csaba iránt. Sassy ugyan az előző kötetben - Miskolci irodalom Miskolcon - kapott helyet, de ebben a kötetben is gyakran előfordul a neve. Nagy előszeretettel beszél Soós Zoltánról, a szocialista idők extravagáns, vagabundus költői szerepében tetszelgő, amúgy a hatalomnak csontig benyaló klapanciagyárosról, mint költőről.
Az igazán nem mondható el Kárpáti Béláról, hogy a magyar irodalom ütőerén tartaná ujját. Olyan tájékozatlanságot árul el, mint buddhista szerzetes a kupiban.
Könyvében vannak, nem is kevesen, akik se nem írók, se nem miskolciak. Vannak, akik miskolciak ugyan, de nem írók, olyanok is akadnak, akik írók, de nem miskolciak. És vannak, akik írók is, miskolciak is, de nem kerültek be a könyvbe. Nagy kérdés, miért?
Ugyan milyen esztétikai elvek alapján került a válogatásba Ernyei Gyula? Avitt, konvencionális versei elmentek az egykori Napjainkban, de ma már boszszantó dilettantizmus csupán. Nem tartozik a publikáló alkotók közé. Persze Kovács Sándor sincs jelen az irodalmi folyóiratokban, pedig szerintem ez az íróság előfeltétele, hiszen az irodalom mégiscsak folyóiratokban és könyvekben manifesztálódik. Persze ma már a könyv se író- és költőavató, mint volt régen. Könyvet jelentethet meg bárki, aki összekaparja rá a pénzt. Maradnak hát az élvonalbeli folyóiratok - Holmi, Élet és Irodalom, Jelenkor, Alföld, Hitel, Kortárs, Új Holnap stb. -, szerintem, akik ezekből kimaradnak, az irodalomból is kiszorulnak, vagy be sem kerülnek oda. Az itt szereplő mintegy hetven személy közül a feléről sem mondható el, hogy jelen volna a mai magyar irodalomban. Kárpáti Béla föltalált valamit, nevezetesen a miskolci irodalmat, ami csak attól irodalom, hogy miskolci, bár az megfejthetetlen rébusz számomra, hogy Kárpátinál mi az, ami, aki miskolci. Hogyan kerül a csizma az asztalra: Dudás, Laboda, Pap és mások a könyvbe? Ebben az esetben még az sem állja a helyét, hogy attól irodalom, hogy miskolci. Ha viszont se irodalom, se miskolci, akkor ugyan mi? Feltűnő és nagyon szomorú Csorba Piroska és Vass Tibor hiánya, míg sokan olyanok bekerültek, akiknek a hiánya üdvösebb lett volna, mint jelenléte, akiket jóindulattal se lehet író- és költőszámba venni, irodalmárnak nevezni. Egy ilyen jellegű könyvet nagy utánajárással, forrásmunkák felkutatásával kell megírni. A valódi írók, költők munkái föllelhetők a könyvtárakban, akiké pedig nem, azok bízvást kihagyhatók lettek volna.
Miért nem került be a könyvbe megfelelő súllyal Bárczy János, aki számos figyelemreméltó dokumentumregényt tett a magyar irodalom asztalára? És k. kabai lorant, a legtehetségesebb fiatalok közül a legismertebb és rendszeresen publikáló poéta?
Gerencsér Miklós szerepeltetését indokolatlannak tartom.
Kilián István Vizuális költészet Magyarországon c. könyve nem 1988-ban, hanem 1998-ban jelent meg. Tíz év ide vagy oda, bizony nem mindegy. Kárpáti egyébiránt elég önkényesen bánik a számokkal. Majd máshol c. verseskötetem egyik helyen 1988-as, a másik helyen 1998-as megjelenési évszámmal van feltüntetve. Az utóbbi a helyes.
Egyébiránt nem aknakereső módjára, nem árgus szemekkel, kihegyezett ceruzával mentem végig a könyvön, hogy szőrös szívvel kipécézzem a hibákat. Már első blikkre sok-sok hiba szemet szúrt, csak a hibák, hiányosságok, pontatlanságok kis részét tettem szóvá. Alapos kritikai észrevételekhez szerintem az eredeti könyv terjedelme is kevés volna. Rossz a koncepció, hibás a szemlélet, aránytalan a kompozíció. Elhibázottnak érzem ezt a könyvet, óva intenék mindenkit attól, hogy e könyv alapján alkosson véleményt városunk - és a régió - irodalmáról. De ez a könyv van, most már az a kérdés, mit lehet tenni ezek után? Valakinek meg kéne írnia tudományos igénnyel, kellő alázattal és hozzáértéssel, valahogy úgy, mint Porkoláb Tibor néhány éve a régió irodalmi emlékhelyeiről szóló könyvét.