PROGRAMOK
SZIMA    ARCKÉPCSARNOK    PROGRAMOK    MŰKÖDÉS    MAB

Kiállítások
   Jószay Zsolt székfoglaló kiállítása
•  Fotók
   Lóránt János Demeter székfoglaló kiállítása
   Vass Tibor kiállítása
•  Művek
Előadások
   Jánosi Zoltán székfoglaló előadása
•  Fotók
   Fecske Csaba székfoglaló bemutatkozása
•  Fotók
   Rudolf Mihály székfoglaló előadása
•  Fotók
   Jurecskó László székfoglaló előadása
•  Fotók
   Kishonthy Zsolt székfoglaló előadása
•  Fotók
   Kárpáti László és Porkoláb Tibor székfoglaló előadása
   Cs. Varga István székfoglaló előadása
Egyéb Programok
   Feledy Gyula (1928-2010)
   Magyar Tudomány Ünnepe 2011
•  Fotók
•  Meghívó
   A Napjainktól az Új Holnapig
•  Vass Tibor
   Kondor Béla-emlékest
•  Fotók
•  Meghívó
   Honlap debütálás
•  Fotók
   Lillafüredi koszorúzás
•  Fotók
   Dobrik István írásai
   Múzsák kertje
   Széchenyi Istvánra emlékeztünk
Művészeti Szabadegyetem
   Művészeti Szabadegyetem 2013/2015
   Művészeti Szabadegyetem 2012
   Művészeti Szabadegyetem 2011
   Művészeti Szabadegyetem 2010
   Művészeti Szabadegyetem 2009
•  Fotóalbum
   Művészeti Szabadegyetem, 2008
•  Fotóalbum
Feledi Gyula búcsúztatása

Szeretett Gyuszi bátyánk!

Tisztelt Mester!

Itt fekszel előttünk drámai mozdulatlansággal. A földi idő letelt. Eljött a búcsú ideje.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Miskolci Akadémiai Bizottság nevében – azaz a régió akadémikusai, képzőművészei, irodalmárai, zenészei, művészettörténészei, építészei nevében búcsúzunk Tőled.

-Búcsúzunk első és örökös tiszteletbeli Elnökünktől. Mert ki is lehetett volna a Művészeti Akadémia első elnöke, mint Te? Hiszen diszciplinákon túli, megfellebbezhetetlen tekintélyt, műveltséget, elismertséget és nyitott emberséget birtokoltál.

-Búcsúzunk az ország, s az elmúlt időszak egyik legkiválóbb és legmeghatározóbb, Kossuth- és más művészeti díjakkal elismert képzőművész alkotójától, szellemi életünk kiválóságától.

-Búcsúzunk a szabadságát, függetlenségét eredményesen őrző alkotó értelmiségitől.

-Búcsúzunk a műhelyteremtő mestertől, aki a Miskolci Grafikai Műhely és Biennálé kezdeményezésével helyi és országos kultúrtörténeti értéket és hagyományt teremtett, mely Miskolc városnak kulturális arculatot, tekintélyt adott, erősítve a városi lakosság büszkeségét, identitását, lokálpatriótizmusát. S ugyanezt elmondhatjuk Sajószentpéterről, szülővárosodról.

-Búcsúzunk helyi szellemi és kulturális életünk pótolhatatlan kristályosodási pontjától. Nekünk fiatalabbaknak is ETALON voltál. Szívesen és rendszeresen, csoportosan is jártunk Hozzád szellemi feltöltődésre, frissülésre, - mindig tele zsákkal, megújulva jöttünk el Tőled.

-Búcsúzunk mindenekfelett az EMBER-től, az életszerető és humanista embertől, aki bőséges szellemi fegyvertárát soha nem használta harcra, vagy védekezésre, akit elkerült a fennhéjázó gőg, aki hatalmas és sokszínű életműve mellett színes ember is tudott lenni, aki szeretett oldottan beszélgetni, vitorlázni, ping-pongozni, trabantjával felkeresett horgászvizek mellett feltöltődni, akinek emberi, s idősödvén már-már angyali arca volt. Élete végéig megőrizte derűs bölcs mosolyát, az érdeklődésre utaló élénk szemvillanását, a domború homlokra hulló játékos őszülő hajtincseit, s a műhely formálta kéz élénk gesztusait. Így láthattunk betegségedben is, családoddal körülvéve, hihetetlen derűben. Szeretetteljes viszonyod volt az emberekhez, s magad is szerethető voltál. S mert sokat adtál magadból, sokat vissza is kaptál, különösen és felejthetetlen módon feleséged és Ágnes lányod családja odaadó gondoskodó figyelme által, mellyel betegségedet kísérték. És mondják - a gyerekek emlékeznek - tudtál varázsolni is. És most elvarázsoltad magad. Sajnos varázspálcáddal együtt, de mi egyébként sem tudnánk varázsolni. Itt maradunk tehát nélküled, elvarázsoltak és szomorúak, osztozván családod fájdalmában is.

-Búcsúzunk, azaz búcsúznánk, de talán nem tudunk, nem is akarunk igazán búcsúzni. Nem akarjuk, hogy a gyász egységes fekete színe eltakarja színes egyéniségedet és életművedet. Azt akarjuk, hogy maradj velünk, s mindaz amiért búcsúzunk, legyen az emlékezés forrása. És mi emlékezni fogunk, egyénileg és intézményesen.

Nemcsak megbecsüléssel, de önbecsüléssel tartozunk személyednek és életművednek. Megőrizzük emléked. Itt marad műveid otthona a Feledy-ház, a Múzsák kertjének emlékfala nevedet is hordozza majd. Itt maradnak a Rólad írt szép könyvek, a Biennálé hagyománya, és a sok-sok személyes találkozás örömteli emléke. S tudom, majd utcát, vagy teret fognak Rólad elnevezni. Mert szükségünk van továbbra is erőt adó pozitív energiádra.

Ezért, szeretett Gyula bátyánk, kedves Mester, nyugodj békében. Egy intenzíven alkotó, tartalmas, színes és bölcs élet után méltó pihenésben legyen részed. És kérünk, néha nézz le ránk angyal arcoddal, mert szükségünk van bíztatásodra.

A Mester halálával kidőlt egy terebély, árnyékot is adó termékeny gyümölcsfa. De ne sírjunk, hiszen a fáknak is van másik életük.

Ebben bízva én egy másik Mester szavait látom teljesülni. Ezek a szavak így szólnak:

„Azért jöttem, hogy a Szeretet dicsőségében
és a Szépség fényében éljek, melyek Isten visszfényei.
Itt vagyok, élek, s nem lehet száműzni az
Élet országából, mert élő szavaim által
A halálomban is élni fogok.”
Úgy legyen.

Miskolc, 2010. július 14. Szentpéteri kapu temetőjében

Bodonyi Csaba
SZIMA elnök

» Fotók a temetésről