PROGRAMOK
SZIMA    ARCKÉPCSARNOK    PROGRAMOK    MŰKÖDÉS    MAB

Kiállítások
   Jószay Zsolt székfoglaló kiállítása
•  Fotók
   Lóránt János Demeter székfoglaló kiállítása
   Vass Tibor kiállítása
•  Művek
Előadások
   Jánosi Zoltán székfoglaló előadása
•  Fotók
   Fecske Csaba székfoglaló bemutatkozása
•  Fotók
   Rudolf Mihály székfoglaló előadása
•  Fotók
   Jurecskó László székfoglaló előadása
•  Fotók
   Kishonthy Zsolt székfoglaló előadása
•  Fotók
   Kárpáti László és Porkoláb Tibor székfoglaló előadása
   Cs. Varga István székfoglaló előadása
Egyéb Programok
   Feledy Gyula (1928-2010)
   Magyar Tudomány Ünnepe 2011
•  Fotók
•  Meghívó
   A Napjainktól az Új Holnapig
•  Vass Tibor
   Kondor Béla-emlékest
•  Fotók
•  Meghívó
   Honlap debütálás
•  Fotók
   Lillafüredi koszorúzás
•  Fotók
   Dobrik István írásai
   Múzsák kertje
   Széchenyi Istvánra emlékeztünk
Művészeti Szabadegyetem
   Művészeti Szabadegyetem 2013/2015
   Művészeti Szabadegyetem 2012
   Művészeti Szabadegyetem 2011
   Művészeti Szabadegyetem 2010
   Művészeti Szabadegyetem 2009
•  Fotóalbum
   Művészeti Szabadegyetem, 2008
•  Fotóalbum
Kárpáti Béla

Tet(t)emrehívás

Hát kérem, tény, hogy megtervezett autodafé volt ez november 8-án a Miskolci Galéria Kondor-termében. Megtervezett és megszervezett, mondom, mert míg Vass Tibor telefonon egy nyájas-udvarias, a miskolci irodalom sorsának kérdéseihez való hozzászólásra, zártkörű beszélgetésre invitált, a helyszínen az ominózus könyvem érdemtelen és méltatlan tet(t)emrehívása folyt. (Szándékosan írtam tettemet, mert könyvem - remélem, sokáig - még nem tetem.) Hívjuk hát tetemre a tettemrehívókat, sorban!

Könyvem főinkvizítora Porkoláb Tibor volt. Vegyük hát sorba állításait!
a/ P. T. szerint "miskolci irodalomról legfeljebb akkor beszélhetünk, ha egyben azt is tudatosítjuk, hogy ennek az irodalomnak immár egy évszázada az irodalmiságot konstituáló személyi és intézményi feltételek szűkössége a meghatározó specifikuma."
Nos, már Papp Lajos észrevételeiben is szerepel ez az elementáris igény (vagyis: a helyi irodalom állapotának elemzését a gazdasági-politikai okokban kellene kezdeni). Elismerem, ettől a munka alaposabb és tárgyilagosabb lenne, de én nem eme politológiai feladatot vállaltam. Ezzel a bevezető tanulmány kitöltené az egész kötetet, melynek alapvető célja a folyóiratok köré csoportosult írók/költők/szakírók bemutatása volt.
b/ Vállalkozásom "meg se közelíti a jeles előd (Csorba Zoltán) munkájának színvonalát. Először is - a könyvben jeleztem - nem volt célom a kortárs helyi írók munkáinak értékelése-elemzése (melyet az első kötetben még megengedtem magamnak), pusztán az életrajz és pár reprezentáns munka által való bemutatása. Másrészt: furcsa, hogy P. T. az "úriember" a "lokalistává" degradált Cs. Z.-t most elém helyezi. Mi ellen nem is tiltakoznék (tiszteletem és reménykedésem okán), hisz az értékelést bízzuk az időre és az olvasóra. Ne feledjük azonban, hogy Cs. Z. könyvének az enyémhez képest van egy nagy előnye, s ez egyben hibája is. Elődöm ugyanis nem vállalta fel korának, a 20. század első felének helyi irodalmát. Lehet, így nem kellett a számos zsidó írót/költőt számba vennie (ne feledjük, 1942-t írtak akkor!), másfelől a 19. századdal bezárólag hiteles írott források álltak "elődöm" rendelkezésére. Pedig saját félszázadára lett volna égető szükség, mellé; erre is kész forrásmunka lehetett az 1926-ban megjelent Csokor antológia, amely mintegy 75 íróról/költőről adott gyűjteményes képet.
c/ Tájékozatlanságom igazolására: "A posztmodern és az avantgarde nem szinonim, sőt inkább egymást kizáró, ha úgy tetszik antonim fogalmak." Hát az igazság a kettő között van: a posztmodern és az avantgarde (mint minden stílus), tagadja is meg túl is lépi (megtartja és megszünteti) elődjének hagyományait. Legyen elég utalni Szabolcsi Miklósra, mikor Ihab Hassant idézi (Neoavantgarde, Gondolat, 1981. 46-47. l.), aki az egész korszakot (1945 után) a "postmodernism" terminussal jelöli (közben kimutatva a modernista és posztmodernista jellegzetességek anonimitását); de ezt a szemléletet követi a Csibra-Szerdahelyi-féle Esztétikai ABC is (Kossuth, 1971), amely az avantgarde és neoavantgarde egyesek által "posztmodernistának" nevezett irányzatait tárgyalja. (Hogy e fentiek milyen tájékozatlanok!)
d/ Az a csúsztatás és hamis (vélhetően tendenciózus) beállítás, hogy - állítólag szerintem - "az Új Holnap szerkesztőségét Kabdebó vezérletével megszálló egyetemi különítmény a maga gyanús és idegen céljaira sajátítja ki a város irodalmi folyóiratát."; nos , ez a "gyanús" és kifejezetten ellenséges, kompromittáló mondat csakis P. T. célzatos és lejárató agyszüleménye, reagálásra érdemtelen.
e/ "A Napjaink hajlandó volt közölni K. B. cikkeit, a Kabdebó-féle Új Holnap viszont (szakmai megfontolásokból) nem." Megint egy kompromittáló, megbélyegző mondat! Hogyan közölhette (vagy nem közölhette) volna a Kabdebó-féle Új Holnap (is) bármilyen megfontolásból a cikkeimet, ha én 1989-től nem is írtam, nem is küldtem se cikket, se más írásművet semmiféle folyóiratba? Ez idő alatt ugyanis mintegy 20 színpadi művet (drámát) írtam, melyből kilencet 3 kötetben már kiadtam, és még 6 könyvem került ki nyomdából. Jó lett volna, ha epés támadóm legalább 1 példát említett volna.
f/ Az Orpheusra vonatkozó kiegészítéseket, bírálatokat elfogadom. Könyvtárainkban e periodika számai hiányosak, nehezen áttekinthetőek. Egyáltalán az irodalmi rendszerváltás folyamatában tisztán látni, rendet rakni igen nehéz. Ezért is örültem Serfőző Simon, e folyamat úgymond főszereplője lelkes gratulációjának, mikor közölte, hogy "ez egy korrekt, becsületes munka".
g/ A Papp Lajos-féle Napjaink apológiájához. Zimonyi Zoltán, az irodalmi rendszerváltás másik főszereplője, vezéralakja, 1990-ben írta: "Megújulás helyett fejvadászat indult a lap főszerkesztője ellen? Félő, hogy az egész megújulás nem lesz több személycserénél. Pedig most nem a 'hatalomváltás', hanem a regionális folyóirat szerkezet újragondolása a legégetőbb." (ÉM. 1990. jan. 29.) És valóban, Zimonyinak igaza lett. Az egyhavi folyóirat helyett ma negyedévi az Új Holnap, és - Kabdebó szerint is - bomlásban van. Ő aztán tudja igazán!
h/ Hogy könyvemben P. T. cikkét ("Van-e miskolci irodalom") az ő hozzájárulása nélkül közöltem. Hát aki nem küldött (vagy nem kívánt küldeni) közlendő anyagot az antológiába, annak beválogattam a már publikált írásaiból. Ez természetes átvétel az Új Holnap egyik számából. Ez a baj? Csak nem szégyelli? (Én restellném.) Más antológiákból is, kötetekből is vettem át (pl. Balogh Attila, Péntek Imre esetében, stb.) Magának a cikknek attitűdje visszatetsző. Ez az "osztályokra" bontás ("úriember" és "lokalista") félreérthetetlenül arisztokratikus és individualista. E jelzőket egy rövid (egyetlen) telefonbeszélgetésünk is igazolja. Az Új Magyar Irodalmi Lexikon megjelenésekor (ő, én, Papp Lajos és Zimonyi Z. is munkatársai voltunk) gratuláltam neki. Ő - mondta - megszakította a lexikon szerkesztőségével a kapcsolatot. Miért? - kérdeztem. - Mert meghúzták az egyik szócikkemet - mondta. - Hát mindenkiét meghúzzák, ha nem elég rövid. Nem az a célunk, hogy minél több miskolcit-borsodit bejelöljünk a lexikonba? - Ő nemmel felelt. Én örültem, hogy a második kiadásba Juhász Józsefet még be tudtam ajánlani.
Szerintem, ezzel a hozzáállással nem lehet senki "lokalista", "úriember" meg pláne. Ugyanis nincs mind fent az, aki le-néz. (A "miskolci" irodalomról szóló elemzésem, véleményem a kötet első lapján olvasható.)


Vass Tibor
Pamfletet írt/olvasott a könyvem bírálataként. Mint a műfaj jellegzetes túlzásai, gúnyos-svihákos elszólásai (faszagyerek, nagy szunya stb.), poentírozott eszmefuttatásai kávéházi kabaréba illenek inkább, mint kritikus recenzióba. Azért csak azokra a "ténymegállapításokra" kívánok itt reagálni, amelyeket e - műfajukhoz illő - csúsztatásokból, futtatásokból kihámozhattam.
a/ Hogy a Serfőzővel folytatott felelősség-polémiába nem bocsátkozom, talán elnézhető nekem; az kettejük ügye.
b/ De hogy "a kiadvány szerzője nem volt és nincs jelen Miskolc irodalmi életében", ez olyan - pamfletbe illő - csúsztatás, amit nehéz lenne kiigazítás nélkül eltűrni. (A bélyeget itt mellőzöm.) Én ugyanis 1950-től, ha kihagyásokkal is, jelen vagyok az irodalomban. Ugyanis nem igaz az - amit Fecske Csaba is vall -, hogy az az író, aki publikál. Íróknak ugyanis vannak "néma" korszakai is, amikor személyes vagy politikai okokból nincsenek jelen a nyilvánosságban. (Nem az irodalomban, mondom, mert a "hallgatás tornyában" írott, de nem közölt művek még megjelen(het)nek a nyilvánosságban is. (Ismeretes, hogy Maupassant 7 évig, Kassák 6 évig (de lehetne a sort folytatni sokkal) nem vettek részt a publikus irodalomban. Magam a politikai vonalnak nem tetsző drámákat (Futótűz, 1954, Megszedett dicsőség, 1957, Jerikó, 1960) és regényeket (Fekete galambok, 1970/ írtam, de megjelentem irodalomtörténeti tanulmányokkal (1972, 1977, 1979) az ItK-ban (1974), a Borsodi Szl-ben (1971, 3-4. sz. 1973, 1975) és a Napjainkban, Észak-Magyarországban, Déli Hírlapban sorozatokkal, kritikákkal ott voltam-, ha nem is az ütőtérben, de jelen.
c/ A Bruthalia és a napilapok /ÉM, DH/ hasábjain időszakosan futott irodalmi oldalak (Látókör, Provincia stb.) mint irodalmi folyóirat-pótlások, valóban, elkerülték a figyelmemet, ill. nem fordítottam rájuk kellő figyelmet. A Bruthalia 1 számát láttam, éppen V. T. és Zemlényi A. hívták fel rá a figyelmemet, sőt ígérte Zemlényi, hogy meghív a körükbe, de ez mindeddig elmaradt. Nem hallottam, hogy összejöttek volna. Egyébként is: én jegyzett folyóiratokat szemléztem, nem irodalmi mellékleteket.
d/ Az Új Bekezdésre vonatkozó kiigazítások nyilván hasznára válnak az egyesület nehezen követhető történetének. Pl. "Az ÚB belátta, hogy kiadott számos bűnrossz könyvet, amiket ki kellett adnia, mert azok kényszerűen együtt jártak a nyíltságból fakadó dilettantizmusával." Vagy "Az ÚB akkor szüntette meg magát, amikor ráébredt, hogy kihasználta lehetőségeit?" És tovább: "'94-ben szűnt meg az egyesületesdi, amikor" rájöttem, "hogy elegem van az egyesület köré csoportosult műkedvelőből." Ha mindez így volt, miért kellett akkor az egyesület szervezetének olyan "nagy feneket keríteni"? Mint egy írószövetség: közgyűlés, elnökség, elnök, alelnök, titkár, gazdasági felelős, irodalmi szerkesztők, képzőművészeti vezetők, tagcsoportok (pl. versszínház, tehetséggondozó műhely, irodalmi szalon, stb.). Volt az egyesületnek még sajtóreferense is. És a "kényszerűségből" kiadott "bűnrossz" könyvek között (mintegy 25!) ott volt Vass Tibor 5 versfüzete is? Homályos dolgok, melyekre az elnök (?) V. T. (és csak ő!) lehet, csak épp most derített fényt.
e/ Valóban, én "más" irodalomban élek. Elviselem - s a jobbaknál értékelem is - , de nem tetszenek az "újbekezdők" performanszai, happeningjei, szövegei, szerkesztetlen versömleményei. Láttam-hallottam Vass Tibornak egy kiállítást megnyitó szövegét, egy könyvheti ünnepi bődületét, a Fecske Csaba kötetét kritizáló bemutató pillanatképét (amelyben öklendező kutyája alá tartja a Fecskéről szóló újságot), Kabai Zoltán Serfőző önéletrajzi regényének tartalmát leíró érettségi dolgozatát, stb., s mondhatom, igazat adok Kabdebó Lórántnak, hogy az Új Holnap "bomlásban" van. (Hogy e bomlási folyamat Porkoláb Tibor kiválásával kezdődött-e, mint Kabdebó állítja, nos, azt nem tudom. De ha már Serfőző Simon sem ad kéziratot az Új Holnapnak, mert "nincs kedve részt venni a helyi irodalmi közéletben" (V. T.-tól idéztem!), akkor bizony, már van a dologban valami, ami - bűzlik.


Fecske Csaba
Példás melléfogás c. észrevétele (a cím szellemes!), enyhén szólva - mulatságos. Ez az eszmefutam inkább vicc, mint számba vehető vélemény. (Ezért is hagytam utoljára.)
a/ azzal kezdi, hogy "a szerző egyetlen észrevételemet se vette figyelembe." Nos, az igazság az, hogy kipipáltam (ezt a konferencián be is mutattam), csak éppen nem mindegyikkel értettem egyet.
b/ Pl. "A bölcsész egyesülettel egy egész fejezet foglalkozik, míg a ME Bölcsészettudományi Karáról csak érintőlegesen esik szó". A valóságban mindkét intézmény külön fejezetet kapott.
Az előbbi kettő, az utóbbi másfél oldalon. Mindkét intézményt a saját forrásából kivonatoltam. Csak míg a bölcsész egyesület drámai története, a minisztériummal folytatott harca (ne feledjük az 1990-es tüntetést!) hosszú folyamat, addig a Bölcsészkar története elfért egy kétoldalas prospektuson, amit az akkori dékán, Kabdebó Lóránt bocsátott rendelkezésemre. (Ez persze, nem rangsorolja a két intézmény jelentőségét.)
c/ "A miskolci írócsoport csak Miskolcon alakulhatott meg." Pontosabban (s ez az irodalomtörténetnek is szól) a Vasgyárból indult. A Diósgyőri Munkás Irodalmi Kör (a háború alatt elhalt Turán Egyesület utóda?) keretéből indult Gergely Mihály, Juhász József, (Fekete Sándor?) Füzes (Filip) László, Kriston Béla és mások, csak a ma is ismertebb nevek közülük. (Az 1950. decemberi bemutatkozó esten e sorok írója is szerepelt valami novellával.)
A csoport első titkára is a vasgyári könyvtár vezetője, Erdélyi Sándor volt. (Több adatot ld. Kováts György A diósgyőri-vasgyári művelődés története 1885-1965. Miskolc, 2002)
d/ "A Kelet 1994-98 között élte legaktívabb időszakát." Lehet, hogy F. Cs. így látja, de a tények, és még "harcostársa", Vass Tibor is "a Kelet 10 éves agóniájáról" beszél az itt írott, s a konferencián felolvasott hozzászólásában. De ezt igazolják a támogatott antológiák (I-IV.) és versesfüzetek is. (De ez legyen a tanúk vitája!) Lám csak, ezért nehéz "korrekt" összegzést írni az élő folyamatokról!
e/ "Velem is kegyetlenül elbánt a szerző." Hát ha valaki, akkor F. Cs. "bánt el" önmagával, mert a három kiválasztott verset, melyet a kötet szemelvényeként közöltem, az ő "választmánya". És - remélem -, hogy nem is a legjobb költeményei. Hogy egyetlen sor kimaradt ("s létem törött poharából") a szövegszerkesztő hibája (tán megbocsátható!), de hogy "összekevertük" volna - nos ez a F. Cs. kancsalítása, mert - az eredetivel összevetve - pontos és szöveghű a közlés.
f/ "Balogh Attilára nem sok szót veszteget a szerző." Nem bizony, csak amit a forrásokban találtam. Mert B. A.-t se telefonon, se level(ek)ben nem találtam, pedig kerestem a Farkas Flórián, a Furmann Imre irodájánál, még a televízióban is, számomra nyoma veszett. Ellenben ígérte a beszámolót róla Horváth Gyula (akit az utcán ismertem meg!), de sajnos, sem a B. A.-ról, sem a magáról szóló anyagot - máig - nem kaptam meg. (Telefonon meg - mert kikapcsolták a telefonját akkor - nem érhettem el.) Mit kellett volna még tennem? A F. Cs. most elmondott/leírt adat még nem írott forrás. Most hallom először.
g/ "Benedek igen, Karosi miért nem?" Benedek Miklós (mint Gyarmati Béla) színházi és filmkritikusként szerepelt - főleg a Napjainkban - a helyi irodalomban. Karosi Imre (valamikori) verseskötetét nem tudta bemutatni (nem is tartotta érdemesnek), Életjelek c. kötete pedig újságírói (nem írói) tevékenységének része. (Külön tanulmányt igényelne: hol van a határ az újságírás és a szépírás között. Ellenőrzésül újraolvastam az Életjelek riportjait, interjúit: az a véleményem, hogy ezek nem irodalmi alkotások.)
h/ "A Napjaink nem volt mérvadó folyóirat." Az volt: ez az én véleményem. S az én könyvemben az én véleményemet közölni - szubjektív jogom.
i/ Soós Zoltán "a hatalomnak csontig benyaló klapanciagyáros". Nem akarok az Eratótól minden lapban kopogtató F. Cs-ról rosszat mondani, de ő túlmegy a józan ész határán. Úgy látszik, neki Pomogáts Béla se "mérvadó", mert Az Újabb Magyar Irodalom c. kötetében (1982) Soós Zoltán hét sor (25 könyv után), F. Cs. pedig a "futottak még" névsorban egy név csupán, pedig ő - saját bevallása szerint - 1969 óta van jelen az irodalomban. (Az arány kettejük között 25:10 - F. Cs. legutóbbi kötetét is beleszámítva.)
j/ Ernyei Gyula, Gerencsér Miklós, Bárczy János, D. Szabó Endre stb. Fecske Csabát vagy a hiúság, irigység, féltékenység ördöge, vagy a megszállott cenzor, a megsértett (?) purifikátor rossz mája ösztökélte, s ettől elvesztette a látását is. Bárczy János 18 sorban szerepel az első kötetben, itt csak kiegészítése szerepel a II. kötetben. Gerencsér Miklós, aki 3 évig volt a Népszabadság helyi tudósítója, 23 kötet és két film áll mögötte, s Pomogátsnál is nyolc sor illette meg. (Szégyellnünk kellene?) Ernyei Gyula érettségiző diák korában verselt és fordított (indonéz költőket) a Napjainkban s jelenleg is egyetemi tanár, és legalább 8 iparművészeti szakkönyv őrzi a nevét. (Baj?)
k/ És a viccek közt a legnagyobb blődli: az egyenetlenség. Hogy a kötet színvonala egyenetlen. Hát látott valaki egyenlősített szemlét vagy lexikont? Író is van kisebb és nagyobb, íróink termése is (még Goethénél is) giccses és remekmű (á la Szerb Antal!), s horribile dictu még Fecske Csabának is vannak jobb és gyengébb versei. Hogy lehetne 70 író/költő egyforma? Itt nem osztályozott írócsoportokról van szó, hanem Miskolchoz kötődött/kötődő írókról, akiket a helyi irodalmi (!) folyóiratokból én válogattam össze. Más majd másképpen értékel és válogat. De ezt a könyvet én csináltam, mint ahogy Babits, Szerb Antal (bocsánat tőlük!) az irodalomtörténetüket. E könyv értékét nem a könyvégető inkvizítorok izzadmányos, kínverejtékes hibakereső hadjárata határozza meg. És ha lesz még egy önzetlen (bolond), aki vállalkozik (ingyen munkában) legalább 15 hónapot eltölteni e két kötetnél jobb és pontosabb irodalomtörténeti összefoglalásra (amely ismétlem, ezeknek már csak "máslása", második lépcsője lehet) én előre örvendek rajta, és ígérem (ha bírálom is), lételét eleve dicsérni fogom. Mert kisebb dicsőség kinek-kinek a maga életművét építgetni maga alá a maga dicsőségére, mint odaáldozni életműve egy tégláját egy közös, a hely szellemét örökítő obeliszk felállításához, hiszen a hely szelleme - mítosz, s a mítosz - irodalom.